Amikor a betegség közbeszól a tervekbe

Az otthoni beteggondozásban dolgozó ápolók nemcsak a testi tüneteket kezelik, a betegek lelkét is gyógyítják. Tudják, mennyire fontos egy vidám reggeli köszönés, egy biztató szó, egy bátorító kézfogás, egy rövid beszélgetés. Sok esetben kell tartani a lelket bennünk, hogy ne adják fel, tartsanak ki.

„Bíztam, hogy nyugdíjas leszek, s elképzeltem, hogy mennyit fogok én tekeregni. Megvoltak az elképzelések, megvoltak a kapcsolatok országszerte. Most csak telefonon beszélünk a barátaimmal, de van, aki eljön, és meglátogat” – avat be Karcsi bácsi a be nem teljesült álmaiba. „Daganatos vagyok. Elég szomorú. Egyik nap semmi bajom, másnap alig tudok kimenni az ajtón, fáj a fejem, erőm nincsen, izomfájdalmaim vannak. Mikor erőst belekeserednék, az idő is megváltozik, s akkor én is. Kimegyek, csinálok egy kicsi veteményt, azt dédelgetem. Kell vigyem ezt a keresztet, nincs mit csináljak” – meséli hidegségi otthonában Karcsi bácsi, akit 2017-ben műtöttek meg, azóta vették őt gondozásba a Caritas munkatársai. „Én csak jót tudok mondani. A segítségük nélkül sok mindenbe megbotlanék. Gyógyszert íratni sem kell elmenjek, mielőtt jönnek felhívnak, hogy mit kérek az üzletből, s azt hozzák” – egészíti ki mondandóját.

Bepillantást nyerve a gyimesközéploki otthoni beteggondozásba, érezni az idő múlásának súlyát, látni a betegek tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, feltevődik bennem a kérdés, hogy tudjuk értékelni azt a hatalmas kincset, amit birtoklunk? „Nehéz látni, hogy milyen sorsok vannak. Minden egyes sors és betegség, amivel találkozom megvisel. Átértékelődnek bennünk a dolgok, sokszor a mi keresztünk az övékéhez képest semmiség. Én úgy érzem ez a munka tanít is” – mondja zárszóként Bernadette, aki igyekszik tovább. Őt még sokan várják.

György Mária Angéla

 

A MOL Románia támogatja az otthoni beteggondozói tevékenységet, amelynek célja a betegek és idősek számára egészségügyi és szociális szolgáltatások nyújtása.