Amitől egy beteggondozó feltöltődik

Ha összefognak az emberek jó szándékkal, kévés pénzzel, kis idővel és nagyon sok szeretettel, nagy dolgok születnek – és a feltöltődés is garantált!

A gyergyószentmiklósi Mária néni ágyban fekvő beteg, 69 éves, négy éve gondozzák a Caritas munkatársai. Középkorú fiával él, aki besegít a házimunkába, gondozásába. Mária néni nyugdíjából élnek, nagyon szerényen. Valamikor nagyobb háztartást vezetett Mária néni, kürtöskalácssütő fa a kamrába, a kisasztalon egy megsárgult mazsolás kalács receptje. Ő az ágyban, csendben vár, hogy hozzák az ebédet. Fia kiemeli az ágyból, áthelyezi a székre, betakargatja, majd asztalra kerül a tányér, a leves és egy szelet kenyér.

– A Caritasosok hozzák minden nap az ételt. Naponta kétszer is jönnek, reggel fürdetnek, ápolnak, délbe az ételt hozzák, nagyon szeretem őket. Más ide nem is jár hozzánk – mondja, miközben remegve szürcsölgeti a levest. Közben nem is sejti Mária néni, hogy a kis szobán kívül milyen nagy dolgok történnek. Fiát győzték meg a Caritas beteggondozói, hogy újítsák fel a szobát, amiben élnek. A szobában egy ágy volt, ki tudja hány éves, a lyukak igencsak megjelentek már a fekvő részén, fia a földön aludt. A kis helység a konyhául is szolgált, így egy helység fűtésével olcsóbban kijönnek.

Kint fűrész hangja szól, vágják a fát, a Szent Miklós plébánia bérmálkozói szorgosan hordják, rakják a fásszínbe. Szorgos Caritas-kezek viszik ki a házból a régi bútorokat, kezdődik a nagy felújítás, takarítás, ajtók újrafestése. Közben szól a telefon, újabb beteget kell nyilvántartásba venni. – Beszéltem a háziorvossal! – nyugtatja a hozzátartozót kolleganőm, majd intézkedik, közben elszalad, nem talál az új függöny mérete, otthon varrja meg. Csak munka közben derül ki, hogy szükség van pl. fúrógépre, csavarhúzóra, minden lesz, ki ezt, ki azt hoz.

Fogy a festék, felkerülnek az új függönyrudak, ragyognak az ablakok. Kint megáll egy autó, tetőig pakolva bútorokkal, fiatal hölgy száll ki belőle, felmászik az autó tetejére, adogatja le az adományba hozott bútorokat. Mária néni fia is segít behordani. Bekerül az új padlószőnyeg, ágyak, matracok, megjön az új hűtő, kis aragáz.

Nincs kapkodás, mindenki jókedvűen végzi a dolgát és öt óra alatt megtörténik a csoda. Mintha nem is ugyanabban a házban lennénk. Éjjeli szekrény kerül a két új ágy közé, kis fali lámpa az ágy fölé, hogy Mária néni egy mozdulatból elérhesse, kép kerül a falra, csak kapkodom a fejem.
– Hová tegyük a tévét, Ferike, hová szeretné? – kérdi kolleganőm, Mária néni fia mutatja: – Itt mind a ketten látjuk majd.

A szekrények berendezve új kellékekkel, ágyneműk, bögrék, asztalterítő az új asztalon, rajta gyönyörű Mikulás virág. Jöhet Mária néni. Mindenki mosolyog, várunk, Ferike ragaszkodik, hogy segítség nélkül hozza ki édesanyját. Ölében hozza, és beteszi új ágyába. Leül mellé. A segítő csapat körbeveszi, mindenki mosolyog, Mária néni nem tud szólni. Pár pillanatig csend van.
Mennyien vannak! – ez az első szava, mi pedig igyekszünk úgy állni, hogy ne takarjuk el az új dolgokat, nagy kék szemei megtelnek könnyel és csak ennyi jön ki a száján: hm, hm.
Kolleganőm elmeséli neki, hogy mi minden történt a pár óra alatt, Mária néni fejét kapkodja, nem hisz a szemének, sóhajt nagyokat. Elkészül a csoportkép, mindenki boldog és nemcsak a Mária néni szemei könnyesek, hanem a mieink is. Ennyi idő alatt meg lehet változtatni két ember életét. Ez történt pénteken Mária néni lakásán.

Ha összefognak az emberek jó szándékkal, kévés pénzzel, kis idővel, és nagyon sok szeretettel, nagy dolgok születnek. Az induló tőke 250 euró, egy holland alapítvány, a Stihting Helpende Hand aan Roemenie-nek köszönhető, de segítséget nyújtott a Caritas gyergyószentmiklósi logisztikai egysége, a Polgármesteri Hivatal és a Szent Miklós plébánia bérmálkozásra készülő fiataljai. Szervező kollegáim nagyon boldogok, újabb sikerélmény. Örülnek, hogy kialakult egy ilyen bizalmi kapcsolat a beteg és gondozó között, hogy rájuk bíznak egy ilyen akciót.
– Egy ilyen nap olyan feltöltődést ad, hogy azt érzem, semmi sem tud lefárasztani. Ettől ilyen szép ez a munka. Így tudunk mi is beteggondozók feltöltődni, kis jócselekedetekkel.

Kelemen Eleonóra