Angyalfia a szülőknek

Már két gyertya égett az adventi koszorún. A Szent István plébánia terme gyerekzsivajtól volt hangos. Ünnepelni gyűltek össze a Caritas Korai nevelő és fogyatékkal élőket támogatói programjának gyergyói kedvezményezettjei. Adventi énekek, karácsonyfadísz- és angyalkakészítés közben a szülőknek is érkezett meglepetés. Fülöp Zsombor, a Szent Miklós plébánia segédlelkésze adventi gondolatokat hozott. Az igazi ajándékot viszont mindenki magának kell „kicsomagolja”, megválaszolva a lelkipásztor által feltett kérdéseket. Hát ezért idézzük fel újra gondolatait:

Karácsonykor Isten emberi megtestesülését ünne­peljük, Is­ten emberré lett, hogy részesüljünk istenségében. Nagy Szent Leó pápa karácso­nyi prédikációjában így fogalmaz: „Keresztény ember, ismerd fel méltóságodat! Az Isten termé­szetének részesei lettünk, ne térjünk vissza régi nyomorú­ságunkhoz, és ne éljünk méltóságunkon alul!

Istenhez való tartozá­sunk megszabadít attól a kényszertől, hogy iste­nekként kelljen viselkednünk. A megtestesülés kérdése: hogyan tudok én emberré lenni? Az első lépés, hogy legyen bátorságunk em­ber mivoltunkba, földi mivoltunkba leszállni.

Le kell szállnod a benned lévő sötétség­be, hidegbe, szétszórtságodba, ösztönszerűségedbe, rászorultságodba. Az tud az égbe emel­kedni, aki leszáll a földre.

Szent Ágoston szerint az emberré levés útja befelé is vezet. A befelé vezető út az önismeret útja a bensőbe való fordulással. Az első lépés: ismerd meg önmagad! Érdemes megfigyelni a gondolkodásunkat meghatározó gondolatokat és érzéseket. Figyelni kell arra, ami szívünket mozgatja. Tudunk-e szabadon dönteni, vagy olyan érzelmek és szenvedélyek űznek és határoznak meg bennünket, amelyek folyamatosan ki akarnak billenteni egyensúlyunkból?

A második lépé­s: szeresd önmagadat! Mert a megismerni és a szeretni szorosan összetartozik. A szeretet enged egyre mélyebbre tekinteni magunkban és megtudni, kik is vagyunk valójában. Magunkat szeretni más, mint magunk körül forogni.

Jézus kérdése: összhangban vagyok önmagammal? Ha magamat szeretem, Istent szeretem, aki olyan­nak teremtett, amilyen vagyok. A jászolban lé­vő Gyermek arra szeretne hívni téged, hogy szeresd magad, bánj magaddal szeretetteljesen. Békülj meg azzal, amilyen vagy. A gyermek mosolyára, a szívében még gyer­meknek maradt ember finom humorára van szük­ség ahhoz, hogy képes legyél magad elfogadni és szeretni.

Magadat szeretni azt jelenti, olyannak szeresd magad, ami­lyen lettél. Így olyan tudsz lenni, amilyennek Isten elképzelt, és amire téged meghívott.

 

Megérkeztem idén az adventbe?

Élem az adventét?

Esetleg már karácsonyt érzek?

Milyen színű nekem idén az advent?

Milyen íze van az adventemnek?

Milyen az illata?

Hol van valamiféle sötétség az életemben, ahova jól jönne egy csillag?

Idén melyik a kedvenc adventi énekem?

Megtetszett valamelyik adventi szentírási rész?

Valójában mire vágyakozom?

Várok valamire? Várok valakire?

Kivel vagy mivel tudnék azonosulni idén a karácsonyi történet szereplői közül? A pásztorokkal? A napkeleti bölcsekkel? Az üstökössel? Az istállóval? A jászollal? Vagy inkább a kis mécses vagyok?