Anyaság: ragaszkodás és elengedés

Anyaság. A leánygyermek születésétől anyának készül. Kisgyerek korában babázik, ösztönösen tudja, bármit is kínáljon számára a piac, hogy ő az élet továbbvivője, és ez a természetes. Így ünnep kellene legyen az első virágzás, a menzesz, a nővé válás. Őt édesanyja, nagymamája segíti, hogy példát vehessen, testében nevelhesse az új életet… anyává váljon. Vajúdáskor hárman vannak: a baba, édesanyja és a Jóisten – így kezdődik a cseppség földi léte. A nő megszüli magzatját, teremtőtárssá válik, gondoskodik róla, szeretgeti, dicséri, kecsegteti, és leginkább azt óhajtja, hogy jó édesanya tudjon lenni. Gondoskodik. Hol úgy, hogy egész közel van gyermekéhez, egységet alkotva vele, hol úgy, hogy engedi megtenni az első önálló lépéseket. És valahol itt kezdődik az elengedés folyamata. Ragaszkodni, mindennél jobban szeretni és éppen ezért elengedni. Szép és nehéz küldetés – erről szólt Szabó Erzsébet pszichológus a Gyulafehérvári Caritas nappali foglalkoztatójába járó időseknek. Az anyák napját ünnepelték május 3-án virággal, süteménnyel, emlékül pedig egy üdvözlőlapot ajándékozott nekik Nagy-Portik Rita csoportvezető, hogy emlékezzenek, és tovább dédelgethessék magukban megannyi pillanatát anyaságuknak.