CariTámasz 3.: Étkezés, ürítés, szégyenérzet

Kínos kérdésekre keresünk választ szorozatunk harmadik részében. Ágyban fekvő beteget ápoló családtagoknak szeretnénk támaszt nyújtani olyan kérdésekben, mint a beteg étkezése, az ágyban fekvő pelenkázása, az ürítési nehézségek leküzdése és a szégyenérzet, undor megjelenése. Nem hétköznapi beszédtéma, mégis megkerülhetetlen, amikor a hozzátartozó elveszíti az önállóságát. Nézzünk szembe a nehézségekkel és lehetőségekkel Szőcs Judittal, a Caritas munkatársával közösen, aki ápolási szakértő és kinesztetika-tréner.

Hozzátartozóként a betegnek a legjobbat akarjuk, tápláljuk, hogy mielőbb talpra álljon. A korábbi étrendjéhez képest viszont módosításra van szükség akkor is, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy sokkal kevesebbet mozog ágyban fekvőként, de az is lehet, hogy nem tud már szilárd táplálékot fogyasztani.

Étkezés, székrekedés

Vegyük figyelembe, hogy kevesebb a mozgás, nehezebb az emésztés és a tápanyag-felszívódás is. Ha a külső mozgás kevesebb, a belső szervek mozgása is lassul. Ez nem kell azt jelentse, hogy éheztetjük a beteget, vagy teljesen új étrendet vezetünk be, megfosztva a személyt kedvenc ételeitől. Ha a beteg tud nyelni, megvan még a fogazata a rágáshoz, és fel tud ülni az ágyban, akkor nyugodtan kaphat darabos ételeket. Ha a karjai mozognak, tud enni, akkor nem kell őt etetni.

A gyógyulását segíti a táplálék. Érdemes könnyen emészthető ételeket készíteni, de nem kell lemondani még a töltött káposztáról sem, csupán kis mennyiségeket szabad neki tálalni, és akár napi ötször-hatszor étkeztetni. Az édességek mértéktelen fogyasztása, illetve a túletetés esetén fennáll az elhízás veszélye, amely még jobban beszűkíti a mozgását, plusz terhet róva a belső szervek működtetésére, és kétségtelen, hogy megnehezíti a gondozást is. Ezért is fontos a mértékletesség: adjuk, amit kíván, csak kisebb adagokban.

Ha a szilárd táplálékot nem tudja megrágni, akkor is van lehetőség bármilyen étel felkínálására, csak pépesíteni kell. A töltött káposzta is pépesíthető, csak meg ne feledkezzünk az orvos által előírt diétáról!

Az ágyban fekvő betegek esetén gyakori a székrekedés is, melyet a felszívódás és bélműködés lelassulása idéz elő. Rostban gazdag tápanyagok és sok folyadék bevitelével ajánlott, ha kell, akkor gyógyszerrel is megoldható ez a kellemetlenség. Van egy „ingyenmódszer” is, amit érdemes alkalmazni: amennyit tud, annyit mozogjon a beteg. Ha csak a fejét tudja elfordítani, az is mozgás.

Vízfogyasztás – nem csak szomjúság esetén

Nagy kihívás a folyadékbevitel. Az ágyban fekvő betegnél előfordul, hogy nem akar inni akár azért, hogy ne kelljen vizelni, akár azért, mert egyszerűen nem szomjas. A szomjúságérzet hiánya nem jelenti azt, hogy nincs szüksége folyadékra a szervezetnek, hisz az minden életműködés alapja.

Kínálni kell őt minél többször – szól a javaslat, hiszen a kiszáradás veszélye is fenyegetheti a beteget amellett, hogy az emésztés, keringés működéséhez kell a folyadékbevitel. Lehet a víz mellett teát készíteni, gyümölcslevet adni, kompótot kínálni, ám ez utóbbiak cukortartalmával, illetve a gyomorsav-túltengéssel is számolni kell. A vizet, teát kell előnybe részesíteni, akár pici citrommal ízesítve.

Ürítés: pelenkafajtáktól a vécémagasítóig

Sűrűn előfordul idősebbeknél az inkontinencia, amikor a személy nem tudja tartani a vizeletet. Van erre megfelelő tisztasági betét, viszont ha ágyban fekvő a beteg, akkor a felnőtt pelenka vagy bugyipelenka ajánlott. Aki a medencéjét meg tudja emelni, a bugyipelenkát jobban kedveli, mert az hasonlít legjobban a korábban is használt fehérneműre. Pelenka ügyében fontos annak mérete, vásárlás előtt érdemes az ápolókat megkérdezni, mekkorát vegyünk, hisz a kicsi szorít, a nagy pedig nem tudja biztonságosan benntartani a folyadékot.

Kényelmetlen az ágyban ürítés, mert nem úgy vagyunk teremtve, hogy vízszintesen végezzük, úgy vagyunk megalkotva, hogy ez függőlegesen történjen. Ezt úgy lehet megsegíteni, hogy az ágy háttámláját megemeljük, ha lehet, felültetjük a beteget. Van, aki ágytálat használ, de az még inkább megemeli a csípőt, tehát még távolabb kerül e testhelyzet a függőlegestől. Érdekes információ lehet otthon beteget ápoló családok számára, hogy somlyói Védett otthonban egyáltalán nem használnak ágytálat. Vagy pelenkát használnak, vagy aki tudja jelezni, hogy ürítenie kell, azt kiültetik vécészékre, akár még a fürdőszobába is betaszítják, hogy meglegyen a kellő intimitás.

Ha a beteg kiültethető vécészékre, érdemes azt használni. A kerekes vécészék úgy van kiképezve, hogy a vécécsésze fölé gurítható. Amennyiben a betegszobában kell használni, érdemes a vécészék edényébe vizet és valamilyen tisztítószert tenni. A vízréteg elnyeli a kellemetlen szagok egy részét.

Ha a beteg ki tud menni a vécére, csak az túl alacsony, érdemes vécémagasítót használni. Ez is beszerezhető, a vécéülőkére rögzíthető. A magasítás viszont annak kárára van, hogy a beteg biztonságosan letegye talpait a földre, combja és lábszára derékszöget zárjon be. Lehet a talpak alá egy kisszéket helyezni az ürítés idejére, de mielőtt felállna a beteg, azt el kell távolítani, nehogy megbillenjen eséshez vezetve. Érdemes a vécé mellé a falra kapaszkodókat szerelni, hogy növeljük felálláskor a beteg biztonságérzetét.

Szégyenérzet és undor

A székely ember nem mutogatja magát ha kell, ha nem. Amint a dicséret, úgy az egymás előtti vetközés is ritka madár sok családban. Amikor az idős megbetegszik, egészségével együtt nem veszíti el a szégyenérzetét is, pedig rá van utalva, hogy ápolója fedetlenül lássa testét, kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. Nehéz a lánynak, ha édesapját, fiúnak, ha édesanyját kell ápolnia. Hogyan lehet enyhíteni a beteg szégyenérzetén? Beszélgetve. Meg kell kérdezni, mire van igénye, mit tud ő magáért megtenni, és mihez kell a segítség. Ha szívesen megtörli teste egy részét a nedves lemosókesztyűvel, tegye meg, a többit végezze a gondozó kíméletesen. Igaz, sok esetben egy idegent sokkal jobban elfogad a beteg, mint egy hozzátartozót, de ha szeretettel végezzük, a beteg megérzi azt.

Amint a beteg a szégyenét, az ápoló sem tudja ajtón kívül hagyni az undorát, a szagoktól, bizonyos ápolási feladatoktól való viszolygását. Szeretné, ha a beteg nem venné észre, ha nem érezné magát még nagyobb tehernek, mégis nehéz helyzetek ezek. Valóban, nem egyszerű a szagokat bírni, de muszáj. Segíthet a maszk használata, ha arra egy kis parfümöt, menta- vagy citromolajat csepegtettünk. A jó hír az, hogy ha szeretjük a beteget, a szagokhoz hozzá lehet szokni.

Balázs Katalin