Felzárkóztató és foglalkoztató tevékenységek hátrányos helyzetű gyerekeknek
Egy nappali foglalkoztató központ keretében immár öt éve zajlik Marosszentgyörgyön és Csejden integrációs program a helyi hátrányos helyzetű gyerekek részére. A programról, a tevékenységekről, a programokban részt vevő gyerekekről Korodi-Szász Orsolya központvezetővel beszélgettünk.
Mi a végzettséged, hány éve vagy a Caritasnál? Miért választottad ezt a szakmát?
Pszichológus végzettségem van, és négy éve dolgozom a Caritasnál, de azelőtt önkéntes voltam egy évig, másfél éve pedig programvezetőként dolgozom. Mindig szerettem volna gyerekekkel dolgozni. Az az érdekes, hogy egy óvodáskori füzetembe már azt rajzoltam le ahhoz a kérdéshez, hogy mi leszek, ha nagy leszek, hogy én gyerekekkel fogok dolgozni. Lerajzoltam magamat és körülöttem egy csomó gyereket. Akkoriban óvodában nem tudtam, hogy én pszichológus leszek vagy tanító néni, de azt mindenképpen tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, azon belül gyerekekkel.
Most pedig hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozol.
Ez nagyon érdekes, ahogy telt-múlt az idő, arra jöttem rá, hogy hátrányos helyzetű gyerekekkel szeretnék dolgozni. Azt éreztem, hogy nekik kell én valamit adjak, valamit, amiből nekik nem jutott annyi, mint másoknak, akik nem hátrányos helyzetű családokból származnak.
Mióta működik a program Marosszentgyörgyön és Csejden? Milyen állandó és alkalmi programok vannak?
Marosszentgyörgyön és Csejden a program öt éve működik. Állandó program a délutáni tanoda, ide a gyerekek iskolai foglalkozás után jönnek hetente két vagy három alkalommal, ez változó. Itt együtt ebédelnek, utána segítünk abban, hogy megoldják a házi feladatokat. Minden alkalommal van egy iskolai tevékenységet kiegészítő program. Ez azt jelenti, hogy amit ők aznap az iskolában megtanultak, azt még egyszer átveszik a mi pedagógusainkkal kicsit kreatívabb, nonformálisabb eszközökkel, módszerekkel. Ezután mindig van egy fejlesztő tevékenység, ahol a részképességeiket próbáljuk fejleszteni.
Emellett vannak óvodás tevékenységeink, bejárunk az óvodába, hisz rájöttünk, hogy nem elég csak az iskolában beavatkozni, hanem fontos, hogy az óvodában is már elkezdjük a részképesség-fejlesztő foglalkozásokat.
A legnagyobb alkalmi programunk a nyári óvoda, ez nyáron egy hónapot tart, és azoknak a gyerekeknek szól, akik azon év őszén kezdik az iskolát. Vannak gyerekek, akik jártak azelőtt óvodába, és sajnos vannak olyanok, akik azelőtt sohasem, de kezdik az iskolát. Ez egy felkészítő foglalkozás, ahol próbáljuk a gyerekeket bevonni, hogy lássák, milyen lehet az iskola, milyen rendszer, struktúra van ott, milyen ötven percet ülni a padban, milyen egy szabályrendszerrel találkozni, mert sok gyerek ilyenkor találkozik először szabályokkal. Emellett mindenféle alkalmi program van: karácsonyi ünnepségek (most épp következnek), ugyanígy megünnepeljük a nagyobb ünnepeket: húsvét, anyák és nők napja, gyermeknap, és kirándulunk is.
Jelenleg a programjainkban óvodások, előkészítő és első osztályos gyerekek vehetnek részt. Mindig az a visszajelzés, hogy nagyon szeretnék, hogy ez működjön tovább is. Sajnos ezt eddig nem tudtuk megvalósítani, de a következő iskolai félévtől megvalósul, negyedik osztályig lesz ilyen délutáni foglalkozás egy projekt keretén belül.
Meglátni a kicsi változásokat is, és azt sikerélménynek titulálni. Mert az az igazság, hogy más szakmában talán jobban láthatóak a sikerélmények. Ha a kőműves munkájához hasonlítom: megépít egy házat, és látja, hogy az a ház felépült. Egy év után pedig oda tud menni és meg tudja nézni, hogy milyen szép házat épített a csapattal. Nálam ez kicsit másképp van, mert sokkal elvontabbak az eredmények, amiket mi el tudunk érni, és nehezen tudom látni őket. Sokszor, amikor benne vagy a folyamatban, nem veszed észre a dolgokat. Ezért fontos az, hogy az ember megálljon és visszatekintsen arra, ő honnan indult. Ha egy egyéni esetre gondolok: hol kezdett, hol volt az a gyerek, amikor elkezdtük vele a munkát, melyek azon a kis lépések, melyeket elértünk vele, és ezeket sikerélménynek tudjuk megélni.
Mi jellemző ezekre a gyerekekre? Miben mások a jólétben élő gyerekek?
Nem szeretnék kategorizálni, mert minden gyerek más, és nem szeretném azt mondani, hogy ezek a gyerekek sokkal másabbak. Ami mindenképpen jellemző azokra a gyerekekre, akikkel én dolgozok, hogy vannak lemaradásaik. Ez azon múlik, hogy ők milyen környezetből jönnek, és a szülők nem biztos, hogy mindent meg tudnak nekik adni. Részben ennek anyagi oka van, részben meg az is, hogy nem tudják, mi az, amivel ők tudják a gyerekeiket segíteni, mert ők se kapták meg ezt a szüleiktől. Ezek az elmaradások.
Azért ha a romákra gondolunk, (mert ugye a célcsoportod nagy része roma nemzetiségű) mondhatjuk, hogy náluk ez kulturális vonás is, nem?
Persze, ez is teljes mértékben benne van.
És az, hogy a szülők iskolába, illetve iskola utáni tevékenységekre viszik gyerekeiket, oktatják őket, ez újdonság számukra, az ők kultúrájukban.
Mindenképp az iskola újdonság, habár ha belegondolunk, a mi kultúránkban sem egy régi dolog az, hogy az emberek iskolába járnak. Visszatekintve akár az én nagyszüleim, dédszüleim életére, ha nem volt meg a lehetőségük (például éppen háború volt), akkor ők is otthagyták arra az időre az iskolát. Nem volt akkoriban ilyen nagy fontossága, mint amilyen van most. Ebbe is bele kell gondolni, hogy a mi kultúránkban is ez az utóbbi évszázadban vált fontossá. Náluk ez még annyira nem fontos, az ő szüleiktől nem látták ezt a támogató magatartást: hogy a gyereket iskolába kell küldeni, otthon kell segíteni házi feladatokban. Sokszor az is fennáll, hogy a szülő sem tud írni-olvasni, tehát nem is tud a gyerekének segíteni.
Milyen az együttműködés a szülőkkel?
Havonta kétszer tartunk szülőcsoportot, és célunk, hogy ne egy egyszerű szülőértekezlet legyen, hanem egy olyan csoportfoglalkozás, amikor a hozzánk járó gyerekek szülei összegyűlnek és együtt meg tudják osztani a tapasztalataikat. Felvetünk különböző kérdéseket a gyerekneveléssel kapcsolatban, a gyerekek tanulási eredményeivel kapcsolatosan, akár a dicséret-büntetés témájával kapcsolatosan. Ez egy vezetett beszélgetés, ahol megosztják a szülők a tapasztalataikat. Van ennek egy nevelő jellege is, amikor elmondjuk, hogy mi szakemberként hogyan látjuk, de semmiképp nem egy előadás formájában adjuk át, hanem kellemes beszélgetésként.
A program működését a ROMGAZ és Marosszentgyörgy Polgármesteri Hivatala támogatja.
(Márton Kinga Izabella)