Az ápolói munka tanít

Biliboc Bernadette szívvel-lélekkel végzi ápolói munkáját Gyimesközéplokon. Mint vallja, ezt másképp nem is lehetne. „Egyszerűen csak szeretem ezt a munkát, nem tudom pontosan megmagyarázni, miért. Ha nem szereted, ha nem szívből teszed, akkor ezt a munkát nem lehet elvégezni” – vélekedik a szeretetszolgálat munkatársa. A vele eltöltött nap után bátran kijelenthetem: pozitív hozzáállásával, kedvességével, biztató mosolyával reményt visz az idősek szívébe, ha pár perc vagy óra erejéig is, de elfeledteti velük a gondokat.

Az iskolában szereplések, előadások alkalmával nővérkét alakított mindig, de soha nem gondolt arra, hogy egészségügyben dolgozzon. Szülei biztatására végezte el a Louis Pasteur Egészségügyi Posztlíceumot Csíkszeredában, 2010-ben sikeresen államvizsgázott, és az év októberében kezdett dolgozni a szeretetszolgálatnál, mint otthoni beteggondozó.

Régi emlékek, új tapasztalatok

„Volt egy barátnőm, aki önkénteskedett a Caritasnál, ő hívott, és szólt, hogy otthoni beteggondozót keresnek Gyimesbe. A hely és az emberek nem voltak ismeretlenek, ezzel szerencsém volt. Biciklivel kellett járnom, mert akkor még nem volt sofőrkönyvem. Volt egy néni Gyimesfelsőlokon akihez minden nap húsz kilométert bicikliztem. Egyedül volt, sajnáltam, kellett lássam, hogy jól van-e. Amikor elkezdtem dolgozni, az volt a legnagyobb kihívás számomra, hogy egyik pontról a másikra hogyan jutok el. Ma már a legnagyobb kihívás, hogy bemenjek egy ismeretlen házba, egy új beteghez. Kihívás az első két hét, számomra ez idő alatt derül ki, hogy mennyire szokunk össze, mennyire fogad el a beteg. Vannak olyan betegek, akik alig várják, hogy menjünk, családtagnak tekintenek minket” – eleveníti fel kérésemre Bernadette az első munkanapokat, az akkori félelmeit és a mostani kihívásokat.

A borospataki Veronka néni úgy érzi, a négy gyerekén kívül van még „két leánkája”: Bernadette és Annamária, akik már évek óta ápolják. Mi lehet ennél szebb fizetség és elégtétel a befektetett munkáért, mint amikor egy ápolt és ápoló között olyan szoros viszony jön létre, mint anya-lánya között?

„Te emlékszel-e Bernike? Mert én nem” – néz kérdően a kolléganőre, akivel nevetések közepette megállapítják, hogy olyan régen járnak hozzá, hogy egyikük sem emlékszik. „Olyan időbe itt vannak örökké, általában reggel fél nyolckor. Az ők munkájuk még nehezebb, mert a csíki községekben közel vannak a házak egymáshoz, de itt milyen nagy távolságok vannak. Az csuda, hogy át tudják fogni. A meleg ebéddel is olyan korán itt vannak, még meg sem kell melegítsem”– meséli Veronka néni.

Ahogy ő fogalmaz, mind a két lábán fehér csizma van, a trombózis miatt kisebesedett lába folyamatos kezelésre, kötözésre szorul. „Nagy segítség ez mindenkinek. Olyan figyelmesek, még a gyógyszert is megveszik, mindenben segítenek, amiben kell. Ügyesek, türelmesek” A trombózishoz többféle betegség társult az évek folyamán, négy éve oxigéngépre van szorulva, amelyet nem tud nélkülözni, így kérdéses, hogy az idén nyáron ki tud-e menni az udvarra, vagy a házban kell teljenek a mindennapok. Veronka néni kitartása csodálatra méltó: kilenc hónapja özvegy, mozgástere korlátozott, gyenge, de mégis lenyűgöző nyugodtsággal és lelki békével fogadja a megpróbáltatásokat.

Elengedni

A szeretetszolgálat ápolói és a gondozásukban lévő idősek között hamar kialakul egy közvetlen kapcsolat. A betegek mezítelen teste és lelke bepillantást enged sebezhetőségükbe és kiszolgáltatottságukba, közel engedik magukhoz az ápolót, aki bizalommal kezeli a kapcsolatot.

De mi történik akkor, ha örökre el kell búcsúzni valakitől? „Engem minden meg tud viselni, nagyon érzékeny vagyok. Egy haláleset tönkre tud tenni, főleg, ha nagyon sokáig jártunk a beteghez. Volt már olyan, hogy annyira fájt látni, ahogy itt hagyja ezt a világot, hogy el kellett menjek, nem bírtam ott lenni” – idézi fel Bernadette. Az ilyen esetek megviselik lelkileg, előfordul, hogy a betegek vigasztalják őt. „Van olyan, hogy a betegek bátorítanak, ők erősítenek, amikor lent vagyok. Nemcsak mi bátorítjuk őket, hanem ők is minket” – teszi hozzá az ápoló.

Amikor a betegség közbeszól a tervekbe

Az otthoni beteggondozásban dolgozó ápolók nemcsak a testi tüneteket kezelik, a betegek lelkét is gyógyítják. Tudják, mennyire fontos egy vidám reggeli köszönés, egy biztató szó, egy bátorító kézfogás, egy rövid beszélgetés. Sok esetben kell tartani a lelket bennünk, hogy ne adják fel, tartsanak ki.

„Bíztam, hogy nyugdíjas leszek, s elképzeltem, hogy mennyit fogok én tekeregni. Megvoltak az elképzelések, megvoltak a kapcsolatok országszerte. Most csak telefonon beszélünk a barátaimmal, de van, aki eljön, és meglátogat” – avat be Karcsi bácsi a be nem teljesült álmaiba. „Daganatos vagyok. Elég szomorú. Egyik nap semmi bajom, másnap alig tudok kimenni az ajtón, fáj a fejem, erőm nincsen, izomfájdalmaim vannak. Mikor erőst belekeserednék, az idő is megváltozik, s akkor én is. Kimegyek, csinálok egy kicsi veteményt, azt dédelgetem. Kell vigyem ezt a keresztet, nincs mit csináljak” – meséli hidegségi otthonában Karcsi bácsi, akit 2017-ben műtöttek meg, azóta vették őt gondozásba a Caritas munkatársai. „Én csak jót tudok mondani. A segítségük nélkül sok mindenbe megbotlanék. Gyógyszert íratni sem kell elmenjek, mielőtt jönnek felhívnak, hogy mit kérek az üzletből, s azt hozzák” – egészíti ki mondandóját.

Bepillantást nyerve a gyimesközéploki otthoni beteggondozásba, érezni az idő múlásának súlyát, látni a betegek tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát, feltevődik bennem a kérdés, hogy tudjuk értékelni azt a hatalmas kincset, amit birtoklunk? „Nehéz látni, hogy milyen sorsok vannak. Minden egyes sors és betegség, amivel találkozom megvisel. Átértékelődnek bennünk a dolgok, sokszor a mi keresztünk az övékéhez képest semmiség. Én úgy érzem ez a munka tanít is” – mondja zárszóként Bernadette, aki igyekszik tovább. Őt még sokan várják.

Kapcsolat

Az otthoni beteggondozói szolgálat 2002-től van jelen Gyimesközéplokon. Amennyiben gondozásra szoruló beteg van a családban vagy közvetlen környezetében, keresse bizalommal munkatársainkat a következő elérhetőségeken: Biliboc Bernadette 0732 830 011 vagy Tankó Annamária 0720 750 041.

Amennyiben ápolóink munkáját szeretné megkönnyíteni

Adományozhat is egészségügyi szakápoláshoz szükséges eszközök beszerzésére itt >>>, de készpénz-adományát személyesen is beviheti otthoni beteggondozó székhelyeinkre, idősotthonainkba, vagy átadhatja bármelyik caritasos munkatársunknak, aki továbbítja az összeget, és a lehető legrövidebb időn belül visszajuttatja önnek a támogatást igazoló nyugtát. Köszönjük!

György Mária Angéla

Kapcsolódó írások:
Ápolók májusa a Caritasnál>>>
Most vigyél virágot! >>>
„Beáta, az Isten áldja meg!”>>>
Tizenkilenc éve a betegek szolgálatában>>>
Eszközhasználatot tanultak a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozói>>>