„Az emberek gyakran elfelejtik, hogy a jóság nem kerül pénzbe”
E gondolatot és vidám köszöntéseket hagytak emlékbe a Plugor Sándor Művészeti Líceum VII. B osztályos diákjai a Gyulafehérvári Caritas által a sepsiszentgyörgyi Őrkőn működtetett Hátrányos Helyzetű Gyerekek Nappali Foglalkoztató Központjában.
Számunkra, akik naponta jelen vagyunk az őrkői gyerekek és közösség életében, nem okoz gondot átlépni a Tavasz utca végén húzódó határt – azt a vonalat, ahol az aszfalt véget ér, és elkezdődik a törmelékkel megszórt út. Sokak számára azonban ezt a határt előítéletek, félelem, tagadás, az ismeretlen és más negatív töltetű érzés teszi mély, átléphetetlennek tűnő küszöbbé.
Néhányan megpróbáljuk ezt a legyőzhetetlennek tűnő akadályt közelebb hozni, legyőzhetővé tenni az emberek számára. November 20-án egy csapat lelkes, önzetlen, enyhén félő, de nyitott szívű kamasz vette a bátorságot, hogy ellátogasson az Őrkőn élő gyerekekhez, hogy eltöltsenek közöttük néhány órát. A kezdeti meglepődéstől, az ismeretlentől való félelemtől kissé furcsa volt a hangulat, azonban a bevezető ismerkedős játékok nagyon gyorsan feloldották a félelmeket. Az ilyen pillanatok mindkét csapat számára jelentősek, az őrkői gyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, de nagyon szégyenlősek tudnak lenni. A városi gyerekek számára idegen a helyzet, a környék, a szegényes külső. Mindezek azonban csak külsőségek, amelyeket igazi odafigyeléssel egyszerűen már észre sem veszünk. Annál inkább észre vesszük a belsőt, a szépet, a gyermeki tiszta lelket, amely nyitottsággal fordul a világ felé, nem tudja a félelmet, az előítéletet.
A nap terepszemlével kezdődött, a vendég diákok ismerkedtek a Központ kis termeivel.
(Kerezsi Hajnalka)