Az érzelmi érettség útján

A tematikus napon, melyet 5 résztvevővel, március 7.-én tartottak Csíkszeredában a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programjának munkatársai, azt a témát jártuk körbe, hogy miért szükséges „visszatérni” a múlthoz.

Azon fiatalok, akik olyan családban nőttek fel, ahol egyik, vagy mindkét szülő szenvedélybeteg volt, sokmindenben sérültek, s ez akadályozza őket, hogy felnőttként kibontakoztassák életüket.

A tematikus nap résztvevői megtapasztalhatták, hogy lehetséges a múlttal való gyógyító találkozás, ahol nem csak fájdalmas emlékeinket elevenítjük fel, ahol nem csak hiányainkról beszélhetünk, hanem a mély, őszinte és személyes megosztások által megtapasztalhatóvá válik a sorsközösség megtartó ereje, s szűnik az elszigetelő magány.Ugyanakkor  erősödik egy másfajta nézőpont: már nem csak a gyász fájdalmával nézek a múltamra, hanem azzal a tekintettel, amely képes értékeket felfedezni a múltban, amely képes rácsodálkozni képességekre, amelyek épp e fájdalmas családi történetek által érlelődtek meg, amelyeket használni lehet az élet továbbépítésében. Az érzelmi érettséghez szükséges az egészséges önelfogadás, az a tudat, hogy az életem értékes – s ez adja az érzelmi biztonság alapját, amelyet felnőttként, Istenbe vetett hittel ki-ki már megtalálhat magában, elengedve azt, hogy ez a biztonság másoktól függ.

A nap folyamán az érzelmi érettséghez szükséges tényezőkre is ráláthattunk: az érzelmeink felismerésének szükségessége, azoktól való távolságtartás, a reflektálás, hogy az érzés a mostnak, vagy a múltnak szól, majd ami a mostról szól, azokat meg lehet tanulni megfelelő módon kifejezni, vállalva igazi önmagunkat. Fontos ugyanakkor, hogy határt szabjunk, s megtanuljuk, hol kezdődnek a saját, és hol a mások érzései, mert az összemosódások sok galibát okozhatnak.

A múlttal való találkozás ezúttal nem csak könnyeket és gyászt, fájdalmat hozott elő, hanem lépést jelentett a megbocsátás, a kiengesztelődés útján is. És köveket gyűjthettünk, amelyek már a felnőtt énünk alapbiztonságának részei, s amelyeket tovább gyarapíthatunk, felelősen építve a jövőt.

Egy résztvevő visszajelzése: „Nagyon jól éreztem magam. Megfogott az emberek őszintesége, nyitottsága. Reményt és nyitottságot viszek magammal. Úgy éreztem, társakra találtam, hallottam hasonló történeteket. Biztonságban éreztem magam, úgy éreztem, önmagam lehetek, és szégyen nélkül mesélhetek önmagamról.” (M.E.)

A következő, szenvedélybeteg családban felnőtt fiataloknak szóló, tematikus napra  2015. június 6-án kerül sor ugyancsak Csíkszeredában.

(Kedves Rita)