Az igaz szenvedése és reménye

Március 19-22 között újra megszervezésre került Csíksomlyón a már hagyománnyá vált szabadító lelkigyakorlat szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak, a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) és a Gyulafehérvári Caritas szervezésében.

Ismerősök és ismeretlenek, régi barátok és új emberek gyűltek össze lelkigyakorlatra, azért, hogy újra külön-külön és együtt is megtapasztalhassák Isten végtelen irgalmának és szeretetének erejét. Fazekas György Atya, a KASZ lelkésze által tartott előadásokon a résztvevők mélyebben megérthették a zsoltárok mögött rejlő mély mondanivalókat, tanításokat, amelyek segítettek abban a felismerésben, hogy történeteink, megélt élet-eseményeink ott rejtőzködnek a sorok között.

A nehéz pillanatokban sokszor úgy érezzük, hogy távol van tőlünk az Isten, távol van térben és időben. De felmerül a kérdés: igazából messze van az Isten, vagy csak mi látjuk így? Mikor bajban vagyunk, mikor szomorúak vagyunk, és minden reménytelennek tűnik, messzinek éljük meg Istent, pedig mindig ott van mellettünk és fogja kezünket. Sokszor kérdezzük, hogy miért? Miért pont én? Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, meddig van az, hogy a miérteken gondolkodunk, amikor a múltunkon töprengünk, azt rakjuk rendbe, próbáljuk megérteni magunkat, és mikor jön el a pillanat, hogy tovább indulhassunk. Fontos lerendezni a múltat: elfogadni és megbocsátani. De el kell jöjjön a pillanat, amikor megszületik az a döntés, hogy tovább kell lépni. Felemelő pillanat mikor, az addig oly sokszor feltett „miért?” kérdés egyszerre értelmet nyer és átformálódik hálaadásba. Hálaadásba amely egyenlő a megbékéléssel és az önmagam elfogadásával. A múltra való emlékezés reális kell legyen, magába foglalva úgy a jó-, mint a rossz emlékeket. Csak ezáltal lehet teljes. A közösség segíthet, támogathat és utat mutathat, de sose szabad elfelejtenünk, hogy egyedül vagyunk, egyedül – Istennel. Szerencse vagy szerencsétlenség a sorsunk? A mi döntésünk: saját hozzáállásunkat mi választhatjuk.

Érzelmek színes kavalkádja kísérte végig e hosszú hétvégét. Szentmisék, tanúságtételek, kis és nagycsoportos beszélgetések segítették a résztvevőket a felismerésben, miszerint minden hegynek megvan a maga völgye. Ahhoz, hogy feljuthassunk a csúcsra, átkell haladjunk a völgyön, és csak rajtunk áll vagy bukik, hogy ezt hogyan és mikor tesszük meg. És Isten- megbocsátó és gondviselő jóságával-, végig követ, kísér, és bátorít.

A résztvevők a következőképpen vélekedtek a hétvégéről:

„Sok ajándékot kaptam, bátorítást, erőt. Csodálatos hétvége volt, nagyon hálásan köszönöm Istennek és a munkatársaknak is! Sok mindent új megvilágításban látok, a csoportbeszélgetések és az útmutatások alapján. Isten adjon további erőt s kegyelmet ehhez a csodálatos munkához!”

„Hálás vagyok, hogy újra itt lehetek. Hoztam magam, adok-kapok játékot játszottam. Viszlek Titeket. Viszem a könnyeket, viszem a kacajokat. Zsákom jól megpakoltam, időbe telik míg kirámolom. Szeretet maradjon meg köztünk, Jó Pásztor terelgetésével maradjunk az úton. Egy tökéletesen tökéletlen alkoholista.”

A következő szabadító lelkigyakorlatra, 2015. július 2-5 között kerül sor, ezúttal Gyergyószentmiklóson.

(Márton Orsolya)