Az önzetlen segítség megnyitja a szíveket

Összefogtak a Caritas Otthoni Gondozás munkatársai, hogy Margit néni sorsa jobbra fordulhasson

Margit néni 57 éves és egyedül él. Fizikailag és pszichikailag is sérült. Szinte teljesen mozgásképtelen. Egy téglaházban tálaltunk rá, amelyből koromsötétség és füst áradt kifele minden kis repedésen, ami létezett a szobában. Hamar rájöttünk, hogy segítségre szorul, tehetetlensége miatt olyan anyagokat égetett el, amely gyúlékony, ez is fokozta a betegségét.

Amiatt, hogy nem tudott fát hasogatni, az ennivalóját is úgy oldotta meg, hogy hideg ételt fogyasztott, és, ami még rosszabb, hitelre vásárolt, mivel nem volt fizetése. Állapota miatt nem tudott elhelyezkedni, de mivel nem érte el a nyugdíj korhatárt, nem jogosult nyugdíjra sem. Stabil jövedelem hiányában a létfenntartása került veszélybe. A látottak alapján elindult a folyamat, amely Margit néni szakápolása, alapápolása és a háztartási segítségnyújtása mellett a létfenntartáshoz szükséges pénzösszeg megszerzésére is irányul, amely állapotából kiindulva a rokkantsági nyugdíj lenne. A fentiekre való jogosultság megállapítása több ember kezében is van: családorvos, szakorvos és a rokkantsági fokozat megállapításáért felelős orvos. A megérintettség, a jóság, a segíteni akarás érzékelhető volt, amikor az orvosi tanács érzékenyen és felelősen reagált, látván a beteg állapotát és a Caritas Otthoni Gondozás alkalmazottainak összefogását. Az orvosi csapat segített abban, hogy ne kelljen a betegnek hosszú időt várakoznia, elfogadták a szervezet alkalmazottját mint a beteg képviselőjét és segítettek mindenben, ami tőlük telhető volt. A bajban lévő ember felé nyújtott kéz megsokasodott és így a szenvedő ember terhe enyhült. Értelmet nyert a szenvedés és a segítés egyaránt.

Mindenhova el kellett juttatni Margit nénit, hogy megfelelő diagnosztika és döntés szülessen a bizonylatok kiváltásánál. Mindenhol nyitottság és segítőkészség fogadott, látván az összefogást Margit néniért.

Amíg a nyugdíj ügyét intéztük, sikerült az ápolt környezetét is felújítani. Mindent kipakoltunk a lakásból, átmostuk a dolgokat, bevakoltuk a repedéseket, a felesleges dolgokat eldobtuk, de volt vakolás, meszelés, kéményseprés, kályhapucolás, konyhafelszerelés teljes átújítása, a ruházat felújítása, a házba való bejárati útvonal kialakítása. Mindez 4 hónapon át történt és továbbra is folyik a gondozottnál az otthoni betegápolás.

Jó tudnunk, hogy teszünk valamit azokért, akik alapvető életszükségletek terén igen nagy hiányt szenvednek. (Joó Szilárd)