Az öregotthon százéves lakója

A gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban lakó Gyula bácsi 100. születésnapját ünnepelte

Többen mondják, hogy a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Otthon a 148 lakóval és a személyzettel olyan, mint egy kicsi falucska. Ebbe, a számára kevésbé ismert kis faluba költözött be 2007. január elején alig 97 évesen Gyula bácsi.
A beilleszkedés, a közösségi élet, az új környezet elfogadása nem okozott nehézséget. Rövid idő alatt összebarátkozott a szobatársával, és a sok új ismerős között találkozott a volt szomszédjával, Ilus nénivel, aki már 11 éve az öregotthon lakója. A hosszú kihagyott szünet után a reggeli program mellett rituáléként folytatták a régi közös kávézgatást. A jó humorérzékkel rendelkező, bölcs, művész lelkű Gyula bácsi nagyon szeretett és szeret mesélni az életéről. Átélte a háborúkat, a rendszerváltást, veszteségek sorozatát és mégis megmaradt az életkedve. Derűsen mondja, hogy mindenen át kell tudni lépni.
Családjával jó kapcsolatban élt, 65 év házasság után özvegyen maradt, a két idős gyereke és az unokák gyakran látogatják. Szobafestőként és a mesterként dolgozott az iskolában, szabad idejében képeket festett. Évekig benne volt a városi futballcsapatban.
Az otthonban szervezett vetélkedőkön, előadásokon, programokon szívesen részt vesz.
A 100. születésnapi ünnepségen szeptember elsején Magyari Vencel igazgató, Mezei János polgármester, Barthi Tihamér helyi RMDSZ-elnök és Hajlák Attila dédunoka köszöntötte, majd az otthon személyzetével Gyula bácsi kedvenc nótáját énekeltük el. Élő zenével, tortával, sokféle ízletes süteménnyel, köményes pálinkával, virággal ünnepeltünk és köszöntöttük a nagycsaládunk legidősebb tagját. A korát nem mutató Gyula bácsi még a keringőt is fiatalosan eljárta. A festményeit nézegetve, mosolyogva mondta: „na immár nekivágtunk a következő 100 évnek. Sebaj, lesz valahogy” ( Kiss Gabriella)