Budvári énekszó

Megérkezett december, a hó, és ezzel együtt kezdetét vette az ünnepi várakozás. Székelyudvarhelyen a Budvár negyedben ismét dalra fakadt valamennyi kis és nagy gyermek. Várakozás valamire, ami szép, kellemes, ha csak egy ideig is, de csendes, és olyan, ami otthon néha hiányzik. Ez az időszak itt a valós örömök ideje: a roma gyermekek tele kíváncsisággal és örömmel készülnek az év ezen időszakára. December elején megérkezett a Mikulás is. A gyerekek izgatottan készültek erre az alkalomra, vidám énekszóval és szebbnél szebb versekkel várták a Mikulást. Mélyen bíztak abban, hogy sikerül elnyerniük a jólelkű öregember tetszését. A Mikulásnak nem kellett csalódnia bennük, elégedetten ajándékozta meg a vidám és lelkes gyerekcsapatot. Ezután mindenki örömmel és hálatelt szívvel tért haza.

Az ezt követő hetekben még nagyobb lett a nyugtalanság, kíváncsiság, hiszen egy hónapja mindenki az angyalról, az ajándékokról és a Jézuska szülinapjáról beszélt. A gyerekeknek óriási élményt nyújtott, hogy közösen díszítettek karácsonyfát. Sokan közülük most tapasztalták meg először a karácsonynak azon örömét, amit eddig csak filmekben és képeskönyvekben láttak. A szülők együtt örvendeztek gyermekeikkel, és büszkén tekintettek a versmondó, daloló csemetéikre. A közös ünneplést megkoronázva az angyal minden kicsinek és nagynak ajándékot hozott. A Budvár negyedbeli Szociális Központban a karácsonyi reményteli várakozás minden szívbe beköltözhetett, a közös ünnep öröme ott ragyogott a csillogó szemekben.

 (Leskó Barbara, Imre Bernadett)