„Büszke vagyok magamra azért, mert…”

Március két hétvégéjén a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálatának Hargita megyei munkatársai, illetve az önkéntesek koordinátora voltak a vezetői a Segítő Mária Gimázium 9. és 10. osztályos diákjainak  a lelki napjain. Mindkét évfolyammal a szerelem-szexualitás-függőségek témaköröket jártuk körbe.

A vezetők (Török Emőke és Sándor István, Páll Emilia és Péter Róbert, Kelemen- Haszmann Éva, Roth-Vízi Réka és Bíró Katalin) kiindulópontja az volt, hogy serdülőkorban nagyon hangsúlyos a nemi szerepek alakulása és az e körüli kérdések, a szerelem, szexualitás témaköre, és nem ritkák ezeken a területeken az elbizonytalanodások sem. Abban próbáltuk segíteni a diákokat, hogy ők maguk felismerjék, hogy képesek saját maguk boldogságát, és ezen túlmutatóan a mások boldogságát is előidézni, hogy a párkapcsolatok kontextusában miért is annyira fontos megtanulni a felelős döntéshozatalt.

Nem kész recepteket osztogattunk és nem is elrettenteni akartuk a diákokat, hanem igyekeztünk olyan helyzeteket teremteni, amelyekben ők maguk ötletelhettek, rakhatták közösbe tudásukat, véleményüket., majd ezt követően igyekeztünk olyan szempontokra is felhívni a figyelmet, amire ők esetleg nem is gondoltak, illetve a homályosabb információkat segítettük letisztázni. Tudatosan arra törekedtük, hogy megerősítsük bennük, hogy jó dolog, ajándék nőnek és férfinak lenni, hogy mindannyian hihetetlenül sok értéket hordoznak magukban, hogy a szerelem, a párkapcsolat, a szexualitás az élet egyik legszebb ajándéka, amivel csak felelősen érdemes bánni.

Számunkra hihetetlen élmény volt ebben a témakörben az iskola diákjaival dolgozni. Csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni az érettségükről, felelősségteljességükről, az egymáshoz való viszonyulásukról, a komoly hozzáállásukról. Az osztályfőnököknek, az iskola vezetőségének csak dicsérni tudtuk a diákokat, és szívesen elmondanánk a diákok szüleinek is, hogy nagyon is büszkék lehetnek gyerekeikre, és nyilván önmagukra is, hogy ilyen alapokat raktak le, és raknak folyamatosan a gyerekek életében.

A másfél napból talán az egyik legkiemelkedőbb pont a zárógyakorlat két mozzanata, az én büszke vagyok magamra azért, mert olyan férfi/ nő vagyok, aki…” mondat befejezése, illetve az egymásnak adott visszajelzések voltak. Hallani ilyen mondatokat, hogy én büszke vagyok magamra azért, mert olyan nő vagyok, aki tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy ezt milyen eszközökkel fogja elérni, vagy hogy tudom, hogy ki vagyok, és ilyen is akarok maradni, vannak értékeim, és az értékrendemhez ragaszkodok, ha a tükörbe nézek, igazi önmagamat látom, olyan férfi vagyok, aki csodálja és tiszteli a nőket, és lehetne sorolni, azokat a visszajelzéseket is, amit egymásnak mondottak, ahogyan tükröt tartottak egymás felé, mind olyan felemelő belső kifejezés, amelyek minket, vezetőket is megerősítettek emberileg és szakmailag egyaránt. (Bíró Katalin)