Caritas Város az Udvarhelyi Napokon

Már nagyon régóta szerettem volna részt venni a Caritas önkéntesprogramjaiban. Nagyon vonzott, de valami mindig keresztbe tett a terveimnek, ezért nagyon örültem, amikor hallottam a Caritas Városról és arról, hogy lehet önkéntesnek jelentkezni. Egy jó barátom mesélt róla, aki tudta, milyen régóta vágyom erre. Gondolkodás nélkül jelentkeztem, bár féltem, vajon alkalmas leszek-e. A szokásos félelmek felmerülnek, de egy perc alatt semmivé válnak, ha olyan közösségbe csöppensz, mint én is: a Caritas csapatába.

Bár a Caritas Város számomra ismeretlen rendezvény volt – hiszen még soha nem vettem részt rajta – mégsem éreztem idegennek magam. Felemelő volt látni, amint mindenki egy célért dolgozik a lehető legnagyobb örömmel. Olyan volt, mintha csoda része lennék. Nevető, boldog arcokat láttam: gyerekek önfeledt szórakozását, amint minden gond nélkül rohantak egyik játéktól a másikig, hogy mindent kipróbálhassanak, és mancsokat gyűjthessenek, amelyeket más szórakoztató tárgyakra válthattak be. Amint legyőzték félelmüket, azonnal bekapcsolódtak a játékokba, barátkoztak, megfeledkeztek a körülöttük lévő világról: boldogok voltak.

Én a visszahúzódóbb gyerekek közé tartoztam, éppen ezért mindig csodáltam azokat az embereket, főként gyerekeket, akik félelem nélkül, mosollyal az arcukon vágnak bele új helyzetekbe. Ezt a fesztelenséget és bátorságot láttam most is a gyerekeken: önfeledten próbáltak ki mindent, könnyedén barátkoztak, és próbáltak segíteni azoknak is, akiknek ez kevésbé ment. Láttam a szülők örömét, akik gyerekként játszottak együtt kicsinyeikkel, kíváncsian próbáltak ki új játékokat, ők is elfeledkeztek a világról, és sokat nevettek. Ez volt a program lényege, és szép volt látni, amint megvalósult.

Rengeteg olyan pillanatnak lehettem szemtanúja, amely a világ jó történéseire emlékeztetett. Gondolok itt a gyerekek igazságérzetére; arra, hogy nem csupán a mancsok érdeklik őket, hanem az igazi nyereség is; a barátság is fontos, és az is, hogy mindenki jól érezze magát. Sosem felejtem el az egyik kisgyereket, aki fáradhatatlan lelkesedéssel próbált rekordot dönteni egy játékban, egy pillanatra sem csüggedt, nevetve próbálkozott újra és újra, és minden apró siker után egyre boldogabb volt. Amikor látta, hogy nem megy egyedül, azt mondta: csapatban szeretné megpróbálni, mert együtt könnyebb és jobb. Felajánlotta, hogy a mancsokat, amiket kapnak, osszák szét egymás között, és ha páratlan számú mancsot kapnak, akkor egyet visszaad, hogy mindnyájuknak egyformán legyen. Mondhatta volna: azé legyen a több, aki jobb volt, játszhatott volna a saját javára, mégsem tette. A mosolyát sem felejtem el, amint magyarázott.

Mindez a program lényegére emlékeztetett, amely nem a pontszerzésről szól, hanem arról, hogy törődjünk egymással, legyünk boldogok együtt, és örömünket másokkal is megosszuk. Felejtsük el a bennünk és körülöttünk dúló viharokat. Nevessünk, hiszen a boldogság mindenkié. Az elmúlt időszak veszteségei – a járványügyi korlátozások és bezártság után – nagyon jó örömet tapasztalni és társaságban lenni. Olyan, mintha egy rossz álmot éltünk volna át, amely valós sebeket ejtett rajtunk. Most kezdtünk gyógyulni.

Örök emlék marad számomra a Caritas Város. Örülök, hogy a közösség része lehettem. Olyan volt, mint egy hatalmas család. Egy percig sem éreztem különcnek magam, és nem volt szükségem külön bátorságra ahhoz, hogy bárkihez hozzászóljak. Azt éreztem: otthon vagyok, és erővel tölt fel a program, még ha fizikailag el is fáradtam. Jó tapasztalat volt ismerősökkel és ismeretlenekkel beszélgetni. Biztatok mindenkit, akinek fejében valaha is megfordult a gondolat, hogy önkénteskedjék, bátran csatlakozzon! Élete legnagyobb kalandja lesz! Egy szerető közösségbe csöppen majd, egy családba, amely közös érdekeket képvisel, és mindenét igyekszik megosztani másokkal: az örömét is.

Soha nem fogom megbánni azt a döntést, hogy önkéntes lettem. Többek között azért sem, mert ez egy olyan közösség, amely bátran mer hangosan nevetni, és örömét másokkal megosztani. Azt képviselik, amit a kisgyerek is mondott: együtt jobb.

Kelemen Tímea, 
önkéntes

Kapcsolódó oldalak:
YoungCaritas
YoungCaritas Facebook

Kapcsolódó írások:
Önkéntesként Németországban >>> BŐVEBBEN
Légy önkéntes Németországban! >>> BŐVEBBEN
Önkéntesbörze a Studium Hub-ban >>> BŐVEBBEN