Családi szerepek és a kommunikáció

A KI-ÚT Konzultációs Program munkaközössége lelki napot szervezett szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak január 19-én Csíkszeredában, amelyen 31 személy vett részt három munkatárssal és két lelkipásztorral.

Kedves Rita segítő nővér, a KI-ÚT program munkatársa előadásában a családi szerepekről beszélt. Mindenki akkor jó a szerepében, ha ki van békülve önmagával, nemi identitásával. Fontos, hogy tudatosítsuk, hogy „Nőnek lenni jó! „Férfinak lenni jó!” Alapvetően a mintákat az eredeti családból hozzuk, amit befolyásol folyamatosan a környezetünk, a média, ami sokszor hamis ideálokat hirdet. Továbbá kiemelte, hogy a reális önértékelés magunk és a környezetünk fele fontos, hogy a családban és a társadalomban is felelősségteljes életet tudjunk élni. Minden életkornak megvannak a kihívásai, elakadásai, s ahol az alkoholizmus és szenvedélybetegség is jelen van, ott halmozottan összekavarodnak a szerepek, és a rejtett vágyak és elvárások következményeként sok veszekedés és vita alakulhat ki. Az együttműködés és kommunikáció által felismerhetjük, kifejezhetjük, megbeszélhetjük elvárásainkat, ami segít tisztázni szerepeinket és a helyes önértékelésünket.

Az előadás után négy kiscsoportban (két szenvedélybeteg és két hozzátartozó) beszéltük meg, hogy ki hogyan áll a saját szerepének tisztázásában, milyen elvárásaink vannak saját magunkkal és családtagjainkkal szemben.

A szentmisében Sánta Pál megköszönte, hogy meghívtuk erre az alkalomra, úgy érezte, hogy egy családba érkezett, tanúságot tett az életéről, gyógyulásáról és arról az örömről, amit a szabadság jelent a számára. Imádkozott minden jelenlevőért és biztatott, hogy tartsunk ki a józanságban és ne feledkezzünk meg életünk közepéről, aki maga Jézus Krisztus.

Délután Rétyi Julianna a kommunikáció témakörét vázolta fel, amiből kiemelte a kommunikációs gátak, elakadások és zavarok okait. A beszélő és a hallgató hibái egyaránt negatívan befolyásolja kapcsolatainkat, ördögi dialógusok alakulhatnak ki. Sue Johnson érzelemközpontú terápiás irányzat képviselője három ilyen dialógust nevez meg: 1. „Bűnbak-keresés”, amikor mindkét fél vádol, visszavág és kritizál. 2. „Tiltakozás pokla” követelés – visszavonulás, vagy kritizálás – védekezés, ami a biztonságos ragaszkodás elvesztése miatti veszteségérzet elleni tiltakozás. 3. „Lefagyás és menekülés” – visszavonulás és ledermedés, ami a legveszélyesebb a kapcsolatra nézve. Változtatni onnantól fogva lehet, hogy felismerjük a mintát és inkább a játékra, nem pedig a labdára összpontosítunk. Fontos hogy felismerjük alapvető kötődési igényeinket, az elfogadás, közelség, megértés, szeretet, igényét, értékességünk megtapasztalása és ezeket próbáljuk kifejezni családtagjaink fele.

A műhelymunka kapcsán munkalapokon dolgoztak a résztvevők, amiből felismerhették kommunikációs magatartásformáikat, a mélyen rejtőző érzelmeiket és kötődési igényeiket. Az ördögi dialógusból való kilépésre akkor van esély, ha felismerjük kijelentéseink mögött lévő szükségleteinket és ezeket kifejezzük a beszélgető partnerünk fele. (Rétyi Julianna)