Csíkszentsimonban sem csak a húszéveseké a világ

Csíkszentsimonban egy éve működik a nyugdíjasok csoportja a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálat keretén belül, kétheti rendszerességgel tartott találkozókkal

A lelkes csapat február 4-én farsangi kosaras bált szervezett, amelyre családjainak, és hasonló korú falus feleiket hívták meg, illetve a csatószegi nyugdíjasok csoportját is. A gondos előszervező munkáknak megvolt az értelme, hisz 150 körüli volt a résztvevők száma. Nemcsak a kosarak voltak leterítve szebbnél szebb terítőkkel, de érezhető volt, hogy a szívek is ünneplőbe öltöztek erre az estére. Fábián László polgármester köszöntője után a csoport tagjai énekekkel, verssel léptek fel, amelyeknek közös jellemzője volt, hogy a nyugdíjas korral járó terheket, gondokat humoros formában mutatta be. Szó esett ezekben a lapos pénztárcákról, a kormány üres ígéreteiről, az állandó reményről, hogy egyszer majd csak könnyebb lesz a nyugdíjasok élete.
Ezt követte a kosarak díjazása, ahol a legszebb kosárterítők tulajdonosait ajándékoztuk meg, majd a februárban születettek és azok házaspárok nyitottak meg a táncot, akik már 50 vagy több mint 50 éve házasok. A vacsora után nagyon kelendőek voltak a tombolajegyek, hisz az asztalon több mint 50 tombolatárgy sorakozott, így az ilyen jellegű meglepetésben sem volt hiány. De voltak más meglepetések is, hisz álruhába, „maszkába” öltözött csoportok is felkeresték a mulatságot, egyik csoport a „Füstöskerti nyugdíjas csoportnak” vallotta magát, a másik csoport pedig a „Csíki Színésztársulatnak”. Ezeknek a meglepetésvendégeknek a kilétét nem szokás felfedni, viszont annyit el kell árulni, hogy az utóbbi csoport tagjai maguk is nyugdíjasok.
Mindvégig a jó hangulat volt a jellemző, többen is elmondták, hogy már több mint tíz éve annak, hogy nem táncolt, pedig valamikor a tánc volt a mindene, és nem is hitte, hogy erre még sor kerül valaha.  Az együtténeklések külön élményt jelentettek, hisz olyan régi nóták kerültek elő, amit csak nagyon ritkán lehet hallani. Mert az éneklésnek is van egy olyan mélyebb szintje, amikor nem a minden korosztály által ismert énekek a nyerők, hanem amit a mostani nyugdíjas korosztály még az általuk emlegetett régi öregektől hallott.
 „ ….zsendelyezik a kaszárnya tetejét, mind elvitték a legények eljét”…., vagy Káka tövén költ a ruca, jó földbe terem a búza…” hangzik az egész termet betöltő ének, és szinte  látnom magam előtt a most 70-80 éves férfit, ahogyan huszonévesen vagy még fiatalabban viselte a katonaságot, a munkaszolgálatot, és látom azt a hajdani lányt is, aki szorgosan szövi-varrja a hozományát, és várakozik arra a havonta egyszer érkező levélre, arra a rövid eltávozásra, amikor több hónap után végre találkozhat a kedvesével.
Hosszan lehetne mesélni a keresetlen köszönőszavakról, a kézszorításokról, amit a résztvevőktől kaptunk. Egy 70 év fölötti bácsit idézem: „tudja, én nem nyertem semmit a tombolán, de annyi mindent nyertem ma este, hogy azt magának el nem tudom mondani. Olyan rövid az életünk, és még annyi szép és jó dolgot tudnánk csinálni. ”
Reméljük, hogy a bál hatására még többen fogják majd magukénak érezni a hétfőnkénti nyugdíjasok csoportját.
Ezt a szép és emlékezetes farsangi bált úgy a helyi önkormányzat és közbirtokosság, mint a faluban működő legtöbb vállalkozás szívügyének tekintette, adományaikat, hozzáállásukat ezúton is köszönjük. Köszönet a helyi zenészek egy csoportjának is, akik a talpalávalót húzták, mindvégig gondosan figyelve a bálozók igényeire, és mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult ennek az alkalomnak az megvalósulásához. Ez az alkalom is kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy mekkora igény van a hasonló kezdeményezésekre. (Bíró Katalin)