Isten országának építése, bennünk, általunk és közöttünk…
Marosvásárhelyen születtem, és néhány rövidebb megszakítást leszámítva végig itt éltem, bár életfeladataim kapcsán sokat kellett utaznom. Hites feleségem, három gyermekem, családom, közösségem éltető, lendítő, támogató szerepet tölt be életemben.
1997-ben csatlakoztam a Főegyházmegyei Caritas csapatához, az otthoni beteggondozói szolgálat kialakításának megbízásával. 2007-től vagyok a szervezet igazgatója. Öt éven keresztül koordináltam az Európai Caritas otthoni beteggondozói munkacsoportját.
Orvosi tanulmányaimat a kommunizmus idején kezdtem, azzal az eltökéltséggel, hogy első adódó alkalommal kivándorlok. A vasfüggöny leomlása végül itthon tartott, azzal a belátással, hogy ha már nem kergetnek, nincs miért menekülnöm…
Ferences lelkiségi közösségünk lendületes és elkötelezett lelkivezetője már a kilencvenes évek elején közel vezetett és megláttatta a kommunista rendszer által gondosan álcázott mélységes, sokrétű szociális igazságtalanságot és nyomort, amely közösségeinket sújtotta. Ezek a tapasztalatok irányították érdeklődésemet a szociális terület felé. A tanult tehetetlenségbe kényszerített személyek és közösségek felzárkózása és felzárkóztatása vált érdeklődésem és lelkesedésem középpontjává.
Fiatal orvosként három éven keresztül önkénteskedtem sérült csecsemők korai fejlesztésében. Itt találkoztam először a(z emberi) fejlődés rendszerszemléletű megközelítésével. Ennek a megközelítésnek felismerései és lehetőségei mai napig lenyűgöznek és meghatározzák gondolkodásomat. Magánéletemben és szakmai tevékenységemben igyekszem megtapasztalni, megérteni és elősegíteni az egyéni, közösségi és szervezeti fejlődés rendszerfolyamatait. Meggyőződésem, hogy valódi fejlődés kizárólag belülről lehetséges. Bármilyen rendszerszintű változást megcélzó kezdeményezésnek elsősorban élhető tanulási környezetet kell kialakítania az adott rendszer belülről történő magatartás-változása érdekében. A felkínált segítség sikere az adott rendszer reakcióján múlik. Éppen ezért az egyes személyeknek, kisebb-nagyobb csoportoknak elidegeníthetetlen felelősségük van saját fejlődésükre vonatkozóan. Az ésszerű segítő magatartás éppen ezért: érzékenyen figyelni és ráhangolódni a segített (személy, közösség, szervezet) reakcióira, segítő kínálatunkat a mindenkor beláthatatlan reakciókhoz igazítva. A hathatós segítség ilyen értelemben érzékeny, odafigyelő és cselekvő folyamatkísérői kapcsolat. A segítőnek pedagógiai küldetése van, mely révén a jobb, a tartalmasabb élet felé segíti a rábízottak belső fejlődési folyamatait.
Reményem és vágyam, hogy egyre jobb, egyre érzékenyebb és leleményesebb társai, kísérői lehessünk rászoruló embertársaink, közösségeink kibontakozásának. Hálát adok a Jóistennek, hogy erre a munkára meghívott, teret és elkötelezett társakat, segítőket küldött a feladatra. Kérem az Ő éltető, teremtő és újjáteremtő áldását minden szándékunkra, kezdeményezésünkre, amely az Ő országát építi, bennünk, általunk és közöttünk.
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója