Édesanya és kislánya mesélnek élményeikről

Március 9-én beszélgettem Erdőszentgyörgyön az „Esély egy jobb jövőért” projekt keretén belül szervezett szülői foglalkozás alkalmával egy résztvevő édesanyával és 5 éves kislányával.

Először az édesanyát kérdeztem:

• K: Először vesz részt a szülőknek tartott foglalkozáson?
• A: Nem, egy alkalommal hiányoztam eddig. Négyszer voltam.
• K: És miért szeret ide járni? Miért tetszik?
• A: Mindig tanulunk valamit, hogy hogyan neveljük a gyereket. Itt vannak tapasztalatok, amiket megbeszélünk.
• K: Úgy tudom, hogy a kislánya jár a gyerekcsoportba. Ment már haza sikerélménnyel?
• A: Igen, volt ilyen. Szeret ide járni. A gyermek is jár ide (a kislány idősebb fiú testvére), ő is azt mondta, hogy szeret jönni, jól érzi itt magát, úgyhogy mi is szakítunk annyi időt, hogy eljöjjünk. Biztos segít az iskolába is, hogy járnak ide, meg vagyunk elégedve. A leányka otthon egész nap énekel és mondja a verseket, amiket tanul. Voltunk a nyáron is, amikor volt az a családi csoport.

A kislánytól is kérdeztem:

• K: Ti mit szoktatok csinálni?
• L: Néztünk Micimackós mesét, és színezünk kifestős füzetbe, játszunk, és énekelünk.
• K: Ismered az „őzike szabályt”?
• L: Igen.
• K: Megmutatod?
• L: Igen. – kép
• K: Ezt mikor szoktátok csinálni?
• L: Amikor csendet kérnek.
• A: Ezt eddig nem mutattad meg otthon!
• K: Éneket, verset tanultatok?
• L: Igen:

„Hamupipőke a nevem,

A cipőmet elvesztettem.

Megtalálta a király,

Ő lett az én kedves párom.”