Egy emberhalász  hatvan éves története

Amikor Jézus meghívta a halász-testvérpárt, akkor nem haboztak, nem találtak kifogásokat, hanem mindenüket elhagyva követték Őt. (Mt 4,20) – ezzel a szentírási eseménnyel indította elmélkedését Ft. Tamás József nyugalmazott püspök atya, a Szent Erzsébet Szeretetotthon kápolnájában, június 5-én délben, amikor Ft. Csiszér Albert pápai prelátus, tb. esperes és nyugalmazott plébános  gyémántmiséjét celebrálta nyolc pap jelenlétében. Közöttük voltak olyanok, akik a gyémántmisés atya segédlelkészei voltak, valamint a gyergyószentmiklósi kerület papjai, akik vele együtt ünnepeltek.

A szentmise kezdetén Ft. Dávid György, a kerület főesperese tolmácsolta Ft. Dr. Kovács Gergely érsek és  Ft. Dr. Kerekes László segédpüspök köszöntését, amely a hatvan éves szolgálat elismerő szavait is tartalmazta.

Csiszér Albert atya közel fél éve él a Gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonában, ahol szakszerű ápolásban és – mivel közelről ismerem a helyet, merem állítani – szeretetteljes gondozásban van része. Ezért is született a döntés, hogy ez az ünnepélyes visszaemlékezés az otthon kápolnájában kerüljön megünneplésre.

A gyémántmisés atya hatvan évvel ezelőtt tekintett bele az őt meghívó Mestere szemébe, és habozás nélkül kezdte el az apostoli szolgálatot, az örömhír továbbadását, amelynek fáradhatatlan, pontos és a munkát nem visszautasító folyamatát fizikai gyengüléséig őszintén teljesítette.

A hosszú nehéz évek sem tántorították őt meg munkájában, sőt még bátrabb harcossá tették – fogalmazta találóan Ft. Tamás József nyugalmazott püspök. Mindebben voltak példaképei is, különösen boldogemlékű Márton Áron püspök, akiről a gyémántmisés atya mindig megkülönböztető tisztelettel beszélt.

A nyugalmazott József püspök atya szentbeszédében  nagyon szép és személyes emléket idézett fel: „Amikor születésed 60. évfordulóján levélben köszöntöttelek, válaszodban ezeket írtad: Köszönöm az őszinte és meleg hangú köszöntő sorokat. Ezek eszembe idézték a szemináriumi éveket, amikor szent lelkesedéssel készültünk a lelkipásztori munkára. Most visszagondolva, minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk a maga mélységében felfogni, hogy abban a rideg és örömtelen világban volt egy méretében elhanyagolható sziget, a szeminárium, amelynek szelleme kiengesztelhetetlen ellentétben állott a falakon kívüli világgal, s Isten kegyelméből ezt örömmel vállaltuk.”

A nyugalmazott püspök ezután a gyémántmisés hatvan éves munkáját méltatta, aki segédlelkészként, plébánosként, főesperesként és tanárként a jó Pásztor példáját követve elől járt, és nem hátulról biztatta az embereket. Felkészült igehirdetőként nyomot hagyott hallgatói lelkében és életében, ahogy ezt dr. Kiss Gabriella is kiemelte köszöntésében, amikor a Caritas munkaközössége és a Szent Erzsébet Idősek Otthona nevében szólalt fel.

A gyémántmiséjét ünneplő Csiszér Albert ünnepi áldásban részesítette a jelenlévő családtagokat, a papokat, az otthon lakóit és a híveket.

A Főegyházmegyei Hatóság köszönetéhez csatlakozik mindenki, aki ismeri őt és tudja, hogyan működött igazi emberhalászként a hitoktatásban, a liturgia szervezésében és a civilek teológiai képzésében is sokat dolgozó gyémántmisés atya.

A „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46) papi jelmondatával indult egykor a Szűzanya pártfogását is kérve, most pedig ugyanezzel a lelkülettel adott hálát – és vele mi is mindannyian – az elmúlt hatvan év szolgálatáért.

Isten jutalmazza őt fáradhatatlan munkájáért és adjon neki sok erőt hátralevő életében!

Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója