Egy hálás szív

Lassan hét éve, hogy önkéntes vagyok a Gyulafehérvári Caritasnál. Ez az idő értékes része az életemnek. Annyi szépet adott, s olyan élményekben, örömteli pillanatokban lehetett részem, amelyek által megtanultam, mennyire fontos, hogy képesek legyünk élni az elénk táruló lehetőségekkel, és felfedezni, mennyi mindenre vagyunk képesek, ha igazán akarjuk. Sosincs lehetetlen. Most is emlékszem a pillanatra, amikor értesültem, hogy esélyem lehet önkéntesként valami szépet, maradandót tenni az erdőszentgyörgyi gyerekekért. Egy picit megrémített a gondolat, hiszen akkor még csekély tapasztalattal rendelkeztem, ugyanakkor nagyon érdekelt. Lelkes voltam, és alig vártam, hogy kipróbálhassam magam. Azóta hét év telt el, és annyi tapasztalatot, szép és maradandó élményt kaptam a gyerekektől,  hogy biztos vagyok benne: kellőképpen tudom kamatoztatni, továbbadni jövendőbeli pedagógusként.

Erdőszentgyörgyön naponta vannak programok a Caritasos gyerekeknek. A nyári időszakban – általában délelőttönként – 3–4 órás tevékenységek zajlanak. Ez idő alatt nagyon színes és tartalmas tevékenységekben van részük a gyerekeknek. Az elmúlt héten Kézműves táborban vehettek részt, ahol számos kreatív játék, különböző ügyességi feladatok, színes, érdekes kézműves programok vártak rájuk. A gyerekek ügyes, virgonc kezecskéiknek köszönhetően saját táborzászló is készült, amely még varázslatosabbá tette a tábor hangulatát.

Mindez csak egy apró momentuma mindannak a csodának, amelyet szinte naponta átélek a gyerekekkel. Mindezek mellett, egy percig sem hanyagoljuk a tanulást. Nagyon sok feladatot oldunk meg együtt játékosan, vidáman. Közösen készítjük el a házi feladatot, hogy a gyerekeknek több idejük maradhasson otthon. Mesét olvasunk, rajzfilmet nézünk, de volt rá példa, hogy 1 Perc és Nyersz napot tartottam a gyerekeknek. Rendkívüli módon jól teljesítettek, és természetesen nagyon élvezték a feladatokat. A sikerélmény feltöltötte őket. A gyerekekkel nagyon sokat kommunikálunk. Mindenről szeretek beszélgetni velük. Annyira szépen mesélnek, s olyan beleéléssel, csillogással, amely felbecsülhetetlen.

Hosszú-hosszú sorokban boncolgathatnám, mennyi mindent teszünk még együtt, de az talán soha nem érne véget. Ami a legfontosabb, hogy hálával teljes a szívem, hogy önkéntesként, valamit tehetek értük, a csodálatos gyermekekért. Tudom, hogy az ő szívük is hálával teljes, hiszen annyi mosolyt, ölelést, szeretetet kapok tőlük, hogy mindig csordultig telt szívvel, örömmel távozok.

Önkéntesként sok mindent megtanultam, de leginkább azt, mennyire fontos, hogy másoknak is megadjam mindazt a jót, amelyet én is kaptam, s ha valakinek mosolyt tudok csalni az arcára, nyert ügyem van. Jó érzés, hogy ennek a parányi kisgyereknek a mosolyához én is hozzájárulhatok. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a változás egy olyan ajtó, amelyik csak belülről nyílik.

Tamás Abigél Annamária,
önkéntes