Egy újabb élmény!

Immár öt éve, hogy önkéntes vagyok a Gyulafehérvári Caritasnál. Ez idő alatt számos Összefűzőn részt vettem, melyek mindegyikéről gazdag, tartalmas emlékekkel tértem haza. Mind tudjuk,  az Összefűző hétvégék hozzátartoznak, fontos momentumai az önkéntességnek.Számomra ezek az alkalmak, rendkívüli módon sokat jelentenek és nagyon sokat képesek hozzátenni a szürke hétköznapokhoz.

Ha egy szóval kellene körülírni az Összefűzőt,  csak annyit mondanék, hogy “család”. Család azért, mert mindig biztonságot, végtelen nagy empátiát,  szelídséget, tiszteletet és ami a legfontosabb, hogy nagyon sok bölcsességet  kaphatok, tapasztalhatok meg. S mindezek mellett még annyi mindent képesek adni, miközben cserében csak annyit kell tennünk, hogy teljes, tiszta, őszinte szívvel nyitunk az ott lévő közösség felé.

A hétvégén Homoródfürdőn töltekezhettünk egymás szeretetéből, figyelméből, mosolyaiból. Mindig nagyon sokat kapok a résztvevő társaimtól, s a tarsolyom gazdagon megtöltve térek haza.

Találkozhattam újra régi ismerősökkel és új barátságokra is szert tehettem, amiért végtelenül hálás vagyok. Csodálatos helyen, különleges emberek, jó fej szervezők társaságában két napot tölthettünk el együtt. Ez alatt rengeteg  sok új dolgot megtanulhattam. Újra megtapasztalhattam, hogy mennyire fontos a csapatmunka, mennyire fontos, hogy közreműködőek legyünk és, hogy empatikusan éljük a mindennapjainkat.

Sikerült újra feleleveníteni önmagamban azt is, hogy mennyire fontos, hogy az embernek mindig legyenek prioritásai és igenis merjen bizonyos dolgokat elengedni, valami olyanért, ami sokkal fontosabb önmaga számára, s mellyel valóban gazdagítja saját benső lelkivilágát.

Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy az októberi Összefűző alapja elsősegély képzés volt, amelynek végén sikeresen mindannyian megszereztük az oklevelet. Ez nagyon felemelő érzéssel töltött el.

Tanultunk az általános sűrgősségekről (égés, törés, vérzés), újraélesztésről, idegentestes fulladásról, 112 hívásról, stabil oldalfekvő pozícióról, szemi-automata és automata defibrillátor használatáról. Számos hasznos ismeretet sikerült elsajátítani és mindezeket gyakorlati babákon, bábukon ki is próbálhattunk.

Külön köszönet ezért a tartalmas, hasznos képzésért Buna Hunor-Attilának, a Kovászna megyei mentőszolgálat munkatársának.

A családunk, szeretteink biztonsága, egészsége, védelme mindenekelōtt a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy most már ezzel a tapasztalattal, sokkal bátrabban, nyitottabban fogok viszonyulni a hasonló dolgokat felé, s bizonyos krízishelyzetekben sem leszek tétlen. Mindenkinek ajánlom, hogy életében legalább egyszer vegyen részt egy ilyen képzésen.

Annyira jó mindig együtt lenni, társasozni, beszélgetni, történeteket, tapasztalatokat, újabb és újabb élményeket megosztani egymással, vagy simán csak egy mosolyban, egy ölelésben, egy közös kávézásban osztozni. Finom falatok, sokszínū, vidám társaság, gyönyörű tájak és végtelen szeretet. Kell ennél több?

Az élet adta apró örömöket az ilyen pillanatokban kell, hogy megleljük. Egy mosolyban, egy ölelésben egy pillantásban annyi minden van. Néha szavak sem kellenek és megértsük, hogy mit is szeretne a másik. Minden egyes alkalomnak egy különleges varázsa van, amely akkor és ott megérint, s olyan mintha attól a pillanattòl kezdve egy egész életen át hozzád tapadna. Pont ilyen nagyszerū és feltötō volt ez az összefūzō is. Sokad adott, amelyet talán egy életre magammal hoztam, s mindvégig a szívemben őrzök. Már alig várom, hogy újra együtt lehessünk, szórakozzunk, nevessünk önfeledten.
( Jöhet a következő!)

Nekem az önkéntesség, az ilyen alkalmak szárnyakat, szabadságot adtak. Könnyen, sebesen és szabadon szárnyalok az újabb találkozások, együttes játék, vidám pillanatok felé.

Gyere és szárnyaljunk együtt, találkozzunk a következő Összefűzön!

Tamás Abigél-Annamária

Köszönjük a Salvatore Egyesületnek a partnerséget, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának és Hargita Megye Tanácsának a támogatást!