Egyedül nem ment…

Szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervezett lelkigyakorlatok a Caritas Ki-Út programja március 10–13. között a székelyudvarhelyi Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban. Az eseményt egy résztvevő „szemüvegén” keresztül szeretnénk bemutatni.

Ez volt a harmadik lelkigyakorlat, amin részt vettem. Az elsőre teli szorongással, félve mentem. Féltem, miről lesz szó, szégyelltem magam a sok év alkoholizálás miatt. Mielőtt az első lelkigyakorlatra mentem volna, tíz hónapja már nem fogyasztottam alkoholt. Ez a tíz hónap életem egyik legkeservesebb időszaka volt, szörnyen sajnáltam magam, hogy nem ihatom, féltem inni, féltem, ha iszok, elhagy a feleségem, sajnáltam magam, mi lesz velem, ott a sok „drága jó barátom”, azok mit fognak szólni, többet velük nem ihatok meg egy jó sört sem.  Nem ittam tíz kerek hónapig, de óriási önsajnálat és sóvárgás volt bennem, szinte másra nem is tudtam figyelni, csak az önsajnálatra és arra, hogy ne igyak.

Az első lelkigyakorlaton, elmondhatom, hogy csoda történt velem: a sok sorstárs óriási szeretettel, megértéssel vett körül, ugyanazt a nyelvet beszélték, mint én. De a legnagyobb csoda az volt, mintha elvették volna tőlem a sóvárgást, önsajnálatot, utána nem kellett sajnáljam magam, hogy kivel fogok barátkozni, mulatságban hogyan tudok majd beszélgetni egy jó pohár bor nélkül.

A mostani, március 10–13. között, az udvarhelyi Pió házban szervezett lelkigyakorlatra már kívántam menni. Az utóbbi egy-két évben kezdtek elhatalmasodni bennem a következő gondolatok: én már nem iszom, nem is kívánom az italt, de mi változott azon kívül az életemben? Mivel jutottam előbbre? Mi lett jobb az életemben? A feleségemmel egyik veszekedés követi a másikat, sokkal több, mint amikor ittam, mert mikor ittam kerültem a vitákat. Megéri ezt az egészet csinálni?

A kiscsoportos beszélgetésen egy sorstársam történetét hallgatva jött meg a válasz a vívódásaimra. Ha én az elmúlt három évben továbbra is ittam volna, akkor én most nem épp így lennék, és még pluszban élvezném is az alkohol „jótékony hatását”. Bátran kimondhatom, hogy a mostaninál sokkal rosszabb helyzetben lennék: a feleségem biztos elhagyott volna már, a gyerekeimmel a kapcsolatom nem tudom, milyen lenne, a válás a vagyoni helyzetemet teljesen felborította volna, és a májam sem biztos, hogy az italozással eltöltött 25 év után még három évet kibírt volna.

A fenti felismerés, mint villámcsapás cikázott végig rajtam, biztos, hogy a jó Isten válasza volt a vívódásaimra egy sorstársam által kimondva. Nagyon hálás vagyok a szervezőknek a munkájukért, a szeretetért a megértésért, amivel felém fordultak, ahogy közvetítették Krisztus szeretetét és a krisztusi megbocsátást. Nem utolsó sorban hálás vagyok a többi résztvevőnek, sorstársnak, akiktől sokat tanultam és a lelkigyakorlat végére a barátaimnak nevezhettem.

Egy felépülő szenvedélybeteg

 

Amennyiben függőségi problémákkal küzd, és szeretné a Caritas segítségét kérni, lépjen kapcsolatba Ambrus Hajnal addiktológiai tanácsadóval az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Tel.: 0737 300 980, [email protected]caritas-ab.ro,
Gyergyószentmiklós, Márton Áron utca 22. szám,

Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18. szám