Egyéves születésnap a Gondviselés Házában

Június 27-én ünnepelt az idősotthon közössége Búzásbesenyőben, míg Simon István polgármester bográcsgulyást készített, addig a Dósa Dániel Általános Iskola gyermekei táncos, verses műsorral szórakoztatták az időseket és vendégeiket.

Az otthon 16 bentlakó minőségi ellátását vállalta fel közel egy évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy egy olyan közösséget teremtsen, ahol gondozott és munkatárs egyaránt otthon érezze magát. Az itt élőknek nem csak a testi szükségleteit igyekezünk ellátni, hanem odafigyelünk a lelki és szellemi igények kielégítésére is.

Minden kezdet nehéz, tele van kihívásokkal: egy új csapat megszervezése egy közös cél érdekében nem csak munkát, hanem tanulási folyamatot is hordoz önmagában. Össze kellett szoknunk, meg kellett ismerjük lakóinkat és egymást is, mint munkatársakat. A tapasztalat gyűjtés, a mindennapok kihívásai formálta bennünk az összetartozást, a kitartást és nem utolsó sorban a személyes és szakmai fejlődésünket.

Ha a tények és események tükrében vizsgáljuk meg otthonunkat akkor meg kell említenünk a mindennapi gondozást lelkesen ellátó munkacsapat mellett, szakmai munkatársainkat is: gyógytornászunkat, Selcuzan S. Szabolcsot a helyi iskola tornatanárát és kintetoreapeutáját, aki önkéntes alapon kitartó munkájával és szakszerű tudásával januártól már három embert vett ki a tolószékből és állított talpra. Szintén említést érdemel Dr. Kovács Ágnes, pszichoterapeuta, aki szintén önkéntesen bevállalta demenciában szenvedő bentlakóink orvosi ellátását, illetve követi azok gyógyszeres kezelését. Cosma István pszichológus májustól kezdte el az egyéni, valamint csoportos foglalkozásokat és szakszerű odafigyeléssel sikerült rövid időn belül megnyerni a lakók bizalmát, oly módon, hogy már türelmetlenül várják a hétfői délelőttöket, hiszen tudják, hogy az akkor róluk és mindenekfelett nekik szól. A szerdai alkalmakat is meg kell említenünk, hiszen Czikó László helyi plébános már a kezdetek óta hűségesen tartja az esti szentmisét – amelyen a falu közössége is részt vesz, valamint Simon Levente református lelkipásztor is bejár, akiknek szolgálataik nyomán lélekben sokat gazdagodott a kis közösségünk.

Az öt idősgondozó és a két betegápoló, a főasszisztensünk és a helyi orvos, Dr. Zsók Melinda kitartó munkájának, valamint a konyhán dolgozó két szakácsunk finom étkeinek és a tisztaságért felelős munkatársunk szorgalmának köszönhetjük azt, hogy bentlakóink, akik hosszabb időt tölthettek eddig otthonukba, egyre jobb egészségnek örvendenek a beköltözésük idejéhez képest.

Voltak természetesen nehéz napjaink is, hiszen nehéz volt megválni azoktól a számunkra kedvessé vált arcoktól, akik már nem lehetnek velünk. Kiváltságot is jelent számunkra, hogy méltóságteljesen elkísérhettük őket a halál küszöbéig. Az egy év alatt öt bentlakónk sírjánál kellett megállnunk, sajnos mindannyian már olyan állapotban kerültek hozzánk, amely meghaladta az emberi segíteni akarás határait.

Az elmúlt év eseményeihez hozzátartoznak, a közös ünneplések, legyen az születésnap, idősek napja, március 8, vagy más egyházi ünnepekről való megemlékezés, amelyek mindig színesebbé teszik életünket. Voltak látogatóink más szépkorú csoportok részéről, így Marosvásárhelyről, Szentpálról és Erdőszentgyörgyről, de mi is eljutottunk az erdőszentgyörgyi Naplemente csoporthoz. Az iskola másként hetében, a helyi iskolásokkal közösen készítettük el az aznapi ízletes ebédet és hallgattuk meg a kis csapat színes előadását.

Február végétől csatlakozott hozzánk Méreg Attila, magyarországi önkéntesünk, aki először csak egy hónapra kötelezte el magát, de azóta már háromszor hosszabbítottuk meg önkéntes szerződését. Az ő szavait idézem:
Sok élménnyel lettem gazdagabb, ha a fejemben végig pörgetem az eseményeket, különösen szívesen emlékezek arra, amikor: egy bentlakó annyira motivált volt, hogy a segítségünkkel sikerült újra járókocsival sétálnia; amikor gyermekek meglátogatják az Otthont, mennyire tudnak örülni a lakók nekik; idős nénit látni miközben skype-ol a hozzátartozójával, hogy mennyire erős kapcsolat van köztük.Több lettem ez által a pár hónap alatt, hálás vagyok, hogy megismerhettem ezt az Otthont.

Jóllehet az sem elhanyagolandó, hogy otthonunk egy új, modern és jól felszerelt épület, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egy ölelés, egy mosoly, egy gondoskodó kéz simogatása, egy kedves szó még mindig hamarabb eljut bentlakóink szívéhez, amitől ők biztonságban érezhetik magukat és számukra az Intézmény Otthonná válik a szó szoros értelmében.

Isten éltesse a Gondviselés Háza Idősek Otthonának közösségét!

(McAlister Magdolna, intézményvezető)