Együtt, másokért, magunkért, önként

Együtt minden könnyebben megy, részt vállalni egy feladatban önként téve azt felemelőbb, mert másokért tesszük, közben magunkért teszünk. Kicsit kanyargós gondolatmenet így indításnak, de szerintem összefoglalja azt, amit nekem az önkéntesség jelent. Tenni valamit, amitől egy kicsit jobb, szebb, gálánsabb lesz ez a világ, mindezt úgy, hogy közben jól érzed magad. Tanulást jelent, új látásmódot csírázó kíváncsiságot, lelki növekedést mindenkinek, akit érint maga az önkéntesség.

Novemberben a nálunk tevékenykedő, munkánkat segítő önkénteseknek szerveztünk egy gálaestet, amely csekély köszönet azokért a vállalásokért és szabad órákért, amelyekkel megajándékoznak minket és sok más embert, akikkel találkozunk hivatásunk gyakorlása által. Ajándék… igen, hiszen a legnagyobb ajándék két rohanás között a rászánt idő, ott lenni a pillanatban a szürke hétköznapban, az ünnepben.

Az Önkéntesek gálája az a hely, ahol találkozhatnak önkéntesek, alkalmazottak, akik más régióban más tevékenységeket végeznek, de egy évben egyszer összejönnek közösen örülni. Az esemény délután vette kezdetét, több előadás is színpadra került, gyerekek és szépkorúak egyaránt megmutatták, hogy mi van a tarsolyukban. A hangulat fokozása nem teljes, ha elmarad a tombolázás, így erre is sor került, amit nevetve, adrenalinnal telve hallgattunk végig. Az izgalmak itt nem értek véget, az adrenalinra, jól jön egy pohár víz, vagy gyümölcslé, de mire igyunk, ha éhes az ember lánya-fia. Terített asztal mellett jó hangulatú beszélgetések folytak, régi és új arcok összekavarodva, és csak megittuk azt a pohár vizet, de nem volt idő tétlenkedésre, mert a fotóautomata előtti sorba megérte időben beállni, és közben valaki a Dj-nek is kellett segítsen bepakolni. Evés-ivás, tombola, fotók, jó beszélgetések közepette szépen lazult a társaság, és megszólalt végre a várva várt zene. Sokat nem is kérettük magunkat: táncolni kezdtünk. A buli egyik szívembe hasító élménye az volt, hogy vagy öreg vagyok, vagy műveletlen, de egyik kollégával azon kaptuk magunkat, hogy mindenki tudja a szöveget, csak mi lépkedünk a ritmusra mosolyogva, némán. Egymásra néztünk, kitört a nevetés és elhangzott a mondat: „Bezzeg a mi időnkben”.

A buli végeztével feljött a logisztikások napja, el kell pakolni, ami eddig szórakoztatott, de ennyi segítő szándékú ember között ez egyenesen élmény volt, gyorsan összepakoltunk, búcsúztunk, és van, akivel csak a következő gálán találkozunk újra.
Hálás szívvel gondolok mindig vissza minden olyan ajándékpillanatra, amelyet önkéntesekkel tölthettem. Az a lelkület, amit magukban hordoznak, lehet nem is tudják, de nagy motiváció számomra. Az a „szemüveg”, amit ők hordanak teljesen más nézőpontból mutatja meg a világot. Hálásan köszönöm minden önkéntes munkáját, vállalásait és azt, hogy idejével megajándékozott minket, gyerekeket és szépkorúakat.

Köszönöm, hogy együtt dolgozunk önként másokért, magunkért!

Tókos Norbert, 
önkéntesek mentora

Az esemény támogatója Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és a Communitas Alapítvány. Köszönjük!

Galéria