Élménybeszámoló Nagy László szociális munkástól

Nagyon nagy kihívás volt a családok felkeresése, motiválni a gyerekeket a programon való részvételre, annak fontosságára úgy, hogy elkerüljük a megbélyegzést, a kiközösítést, és elősegítsük a társadalmi beilleszkedést. Ebben viszont segítettek azok a tanárok, a szociális referensek és lelkészek, akikkel közösen kerestük fel ezeket a családokat.

A többszöri látogatásnak köszönhetően hamar megismertek, sőt, vártak a helyiek. Nyíltan számoltak be nekünk nehézségeikről, segítséget kértek, és megköszönték jelenlétünket. Én havonta volt 5-6 kompetenciafejlesztő csoportot, 8-10 korrepetáló csoportot tartottam és 40 családlátogatáson vettem részt.

A tevékenységek során a gyerekek körében a készségfejlesztő csoportok nagy sikernek örvendtek. A kommunikáció, a térorientáció, a figyelem, az észlelés fejlesztése mellett fontos volt a beilleszkedés és az együttműködés fejlesztése is. Számomra nagy sikerélmény volt a gyerekeket informális eszközökkel tanítani, nevelni és fejleszteni.

Sok pozitív visszajelzés érkezett, mely annak eredménye, hogy munkánkat jól végeztük. Ennek ellenére természetesen nehézség volt az állandó fegyelmezés és a hiányzások kiküszöbölése.

A szülők csoportjában az volt a tapasztalatom, hogy magukra vannak utalva a gyerekek nevelésében, oktatásában és a mindennapi élet nehézségeiben. Gyakran megtörténik például, hogy az írástudatlan szülőtől elvárjuk, hogy írni tanítsa a gyerekét. Ezek abszurd dolgok, viszont szakember beavatkozásával segíteni lehet a helyzeten.

A foglalkozások következtében fontosnak tartom megfogalmazni, hogy a családok életében egy rendszert kell felállítsunk, amelyet pedagógusok, lelkészek, szakemberek, szülők és testvérek útmutatóként használhatnak a mindennapokban.

Nagy László, szociális munkás