Élményszerzés egy jobb világért
A nyár a vakációé, a tanulásnak ott helye nincs. Mégis magára szed valamit a táborozó, ami segíthet, hogy felnőve a jobbik részt válassza… Vagy éppen a gyerek mutat olyan példát, ami a felnőttet készteti jobbá válni?
A korondi egykori óvoda vakációban is gyerekzsivajos. A Caritas nappali foglalkoztatójába járó gyerekek itt tartják nyári táborukat, melyet aztán a többi településeken élő sorstársaikkal együtt egy szovátai kirándulással fejelnek meg.
A bejárós táborban sok a játék, mögötte „titokban” élménypedagógiára épülő készség- és tudásfejlesztés zajlik. Éppen az évszakok sajátosságaival ismerkednek plakátot készítve, téli-nyári csapatokként versengve vagy négyévszakos fát alkotva meg. Jól ismerik egymást, a tanév során a tancikkal egyéni fejlesztésen és csoporttevékenységen egyaránt részt vettek, hogy pótolgassák azt, amit otthon szüleik nincs, ahogy biztosítsanak számukra. Éppen tízóraiznak, és mielőtt az udvaron kiszaladgálnák magukat, tudják, az eledel csomagolóanyagát, maradékát szelektív szeméttartókba kell tenniük.
Aztán kiérve a szabadba, váratlan helyzettel találkoznak. Az otthoni beteggondozásban dolgozó Caritas-munkatárs kerekes járókereteket tisztogat. Nagy a kíváncsiság, körbeveszik Jutkát, aki el is meséli, hogy egy idős embernek, akit ő gondoz, nehézzé vált a járás, s hogy el ne essen, támasztékra van szüksége. Kutakodni kezdett Jutka, az atyhai papnál, akinek a pincéjében éppen volt valamilyen segélyből kapott két járókerete. Adta nagy örömmel, hogy segíthet vele valakin, Jutka pedig hozzálátott a portalanításukhoz. Miközben mesélt és tisztogatta, biztatta a gyereket, próbálják csak ki, milyen is úgy járni, hogy az ember egyik lába nem engedelmeskedik. A hirtelen sántításra váltó emberpalánták próbálgatták a kerekes keretet, és egyikük észrevette, hogy meglazult egy csavarja. Szó nélkül látott hozzá a reparálásához, és mosolygott a dicséreten, hogy belőle akár mesterember is lehet, mert jó keze is, lelke is van hozzá.
Hogy mi lesz valójában abból a fiúból, azt csak Isten tudja. A körülöttük lévő felnőttek igyekeznek, hogy a vágyakhoz lehetőséget, keretet adjanak. Adok-kapok munka a caritasosoké. Ebből a csoportból egyszer például egy kislány lett tanítómesterük.
Tulajdonképpen visszahallották a községből a történetet a kicsi leányt dicsérő szavakkal. Történt ugyanis, hogy Zsuzsika (nevezzük így) családjához karácsony előtt beköszönt a baj: szerény családi házuk meggyúlt, a kevéske javakból is sok minden ment tönkre odabent. Összefogott a közösség, és pár nap alatt, mire karácsony eljött, pótolták a hiányokat, újra lakhatóvá vált a fészek. Egy idősebb asszony arra járva bekukkintott hozzuk, hadd lássa, mire lenne még szükségük, és azt látta, hogy a kárvallott család készül az ünnepre. Arasznyi karácsonyfa állt az asztalon, és körülállta az aprók hada. Térült-fordult az asszonyság, és hamarosan egy nagyobb karácsonyfával tért vissza. Nagy volt az öröm, és nem maradt el a hála sem. A Zsuzsika az asszony jóságáért cserében egy szaloncukrot emelt le a fáról, és adta ajándékba.
A falatnyi ajándék élménye túl nagy volt, hogy az asszony magában tartsa, így jutott el annak híre a caritasosokhoz, és vált olyan történetté, amelyet jó felidézni, a kicsi vékonyka kislányra tisztelettel felnézni.
Más lesz a világ, ha egyszer majd felnő. Jobb lesz a világ, ha egyszer majd felnövünk.
A Gyulafehérvári Caritas korondi, zetelaki, etédi nappali foglalkoztatójába járó gyerekek táboroztatását a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelemi Vezérigazgatóság támogatta.
Balázs Katalin