Élménytábor még a vezetőnek is

Ha fogyatékkal élők számára szervez valaki tábort, és ráadásul a sokadikat, pontosan tudja, mit tervezhet ahhoz, hogy élménnyel térjenek vissza a tanítványai. Programot ír annak lehetőségével, hogy az bármikor fölülírható legyen, figyel a korlátokra és a kísérő szülőkre, nagyszülőkre is. Mindent pontosan megtervez, hogy élményt szerezzen, melyből viszont akár bumeráng is lehet.

A Lókodon augusztus 9–13. között történtekről Pupák-Felméri Zsuzsanna gyógytornász tájékoztatott. A Korai nevelő és fogyatékos személyeket támogató program keretében hagyományos a nyári tábor, melyet régebb a megye caritasos központjai együtt szerveztek, ám közel egy évtizede a gyergyószentmiklósi Márton Áron központba járók külön táboroznak. Idén huszonöten gyűltek össze a táborvezetővel és munkatársával, Tepes Dalmával valamint egy önkéntessel együtt. Szülők, nagyszülők, esetenként testvérek kísérik el a meghívottakat erre a nyaralásra, olyan is van, hogy férj és feleség együtt viszi a gyereket, mert „ők nem igazán szoktak egymás nélkül sehova se járkálni”. Van, hogy nagymama a kísérő, aki nem tud betelni a figyelmességgel, mellyel a lókodiak fogadják, hogy van kapaszkodó még a tábortűzhöz is, hogy az egyéni korlátok senkit ne tartsanak távol az élménytől.

A program hagyományos volt és újszerű lett. A reggeli tornát kézműves foglalkozások, nemezelés és gyöngyfűzés váltotta, és idén is lehetett lovagolni, jól kikapcsolódni a szabad játékokban. Egyébre nem is volt szükség, hiszen a kézművesség nagy kedvenc lett, addig fűzték a gyöngyöt, amíg el nem fogyott. Meg is látszik az eredménye, amit mindenki hazavihetett, de megígérték, visszahozzák, amikor kiállításra kerülnek a tábori kreációk.

Az egyik feladat szokatlan utasítással kezdődött: hunyják be a szemüket. És egyszer megszólalt Vangelis Himnusza, a gyerekek mozdulatlanul hallgatták végig, majd az érzéseket, melyeket felszínre hoztak a dallamok, lerajzolták. Varázslat volt a teljes folyamat, s hát még a végeredmény! Egy dallamból tucatnyi kép, s mind egyedi! – ez volt, amit a táborvezető legnagyobb élményként hoz haza, valószínű egyéves kamatoztatásra.

A tábor létrejöttét a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság támogatta.

Balázs Katalin