Eltűnt kulcs, kályhán felejtett étel…. Ez már a demencia előjele?

A legutóbbi gyergyószentmiklósi Alzheimer Caféra kerti partira hívtuk a demenciával élő személyeket gondozó családtagokat és az érdeklődőket. Az időjárás végett, biztonságból a Szent Erzsébet Otthon teázóját készítettük elő, ami tele van zöld növényekkel, és a nagy ablakokon keresztül a fény is beárad. Aki kinéz az ablakon, a gyergyói hegyek életerőt sugárzó ölelő karját fedezheti fel. Bent pedig egy lelkes melegszívű szakmai csapattal találkozik, akik minden feltételt meg szeretnének teremteni ahhoz, hogy a jelenlévők jól érezzék magukat. Na, ebben a környezetben fel lehet töltődni, mondja Mariska néni, aki egy tábla házi szalonnát is hozott a partira, arra gondolva, hogy nyárson megsütjük. Néhányan házi süteményekkel kedveskedtek. Mi pedig a partihoz illően terített asztallal vártuk a vendégeket. A meghívott énekesünk Bartis Erzsébet gyimesi vidám nótákat énekelt. Egy megzenésített imával is megajándékozott, amivel a Szűz Anya áldását kérte.

Népes nagycsaládot kell elképzelni, ahol több generáció együtt ünnepel: unoka, fiatal házas, szülő, nagyszülő, akik a nagy asztal köré ülnek. Van, aki sokat mesél, van, aki csak hallgat, és az információkból töltekezik. Dénes, aki szintén otthon érzi magát, a gazda szerepébe lépve, Enikő házi készítésű unikumját szolgálja fel, biztatja a vendégeket, hogy vegyenek, mert ettől jobban fog ízleni az étel. A hangulat remek, viccelődünk, hiszen ezt a találkozót lazító Cafés programnak szántuk, de talán észrevétlenül is kapcsolódott a beszéd témája a demenciához annak előjeleihez, pl. a feledékenységhez.

Vidáman, humorosan ki-ki arról számolt be, hogy hogyan felejtette az ételt a kályhán, vagy éppen hová tudta úgy elrejteni a kulcsát, hogy már egy fél éve keresi. Nem nevezhetjük ezeket a kis feledékenységeket éppen demenciának, hiszen manapság eléggé túl vannak terhelve az emberek, ezért nem is kell megijedni tőle, hallottuk dr. Babos Hunor pszichiátertől, aki rendszeresen részt vesz a találkozókon, de ha gyakorivá válik a feledékenység, jó, ha orvoshoz fordulunk. Ahhoz viszont, hogy a kulcsainkat ne keljen keressük, segíthet egy mágneses rúd felszerelése a falra, hangzott el egyik résztvevőtől a jó tanács.

Vicceket, humoros történeteket hallhattunk, amelyekből nem hiányzott a feledékenység. Egyik hozzátartozó arról számolt be, hogy ezelőtt két évvel nem volt ilyen jó kedve, mivel a demenciával élő súlyos beteg férjét gondozta, és biza nem látott ki a bajból. Sok erőt kapott az Alzheimer Cafékon, sok jó tanácsot hasznosított. Mára azt is megtanulta, hogy hogyan tud egy kis időt saját maga számára felszabadítani. A rendezvényen személyes beszélgetésekre is sor került, továbbá aki szükségét érezte, a klubban a nagy kivetítőn a demenciáról, a gondozásról, és a foglalkoztatási praktikákról nézhetett rövid információs filmeket. Erőt adó, pozitív tartalmú üzenetek közül is választhatott.

Egyik résztvevő, ezekkel a gondolatokkal köszönt el: „ismét kibeszéltem magam, megérte eljönni, feltöltődtem, várom a következő alkalmat”.

Dr. Kiss Gabriella szakmai vezető