Élünk, de hogyan?

Az öregotthonban 11 éve fogadjuk a demenciában, Alzheimer-kórban szenvedő személyeket. Ezeknek a betegeknek az ápolására, gondozására külön részleget működtetünk, ahol a lakók szakfelügyelet mellett, biztonságban, családias környezetben élnek. A napi szervezett mentálhigiénés programok mellett évente egy hónapot a lelki egészség-védelemre szánunk. Ennek keretében a szellemi hanyatlás, demencia, Alzheimer- kór tüneteiről és a vele járó nehézségekről tartott tanulságos, tartalmas előadást dr. Babos Hunor pszichiáter június 17- én az otthon lakói és alkalmazottai számára, amelyen közel 50 személy volt jelen. Az előadás során ismertette a fokozatos leépülés folyamatát, a beteg személyiségének a megváltozását, a családtagokat érintő, nehézségeket.

Érdemes figyelni az érintett személy betegségére utaló, első figyelmezető jeleire:

– elsőként a friss események, esetleg ismerősök nevei esnek ki az emlékezetéből,

– nem tudja a pontos dátumot, ismeretlen helyen nem igazodik el, nehezebben talál haza,

– nehezen dönt apró dolgokban is,

– érdeklődése csökken munkája vagy hobbija iránt.

A diagnózist szakorvos állítja fel az előzmények birtokában, speciális tesztekkel, klinikai, műszeres és korszerű képalkotó (CT) vizsgálatokkal. A betegség konkrét kiváltó okát még nem ismerik, ezért a kialakult folyamatot csak lassítani lehet, de teljes mértékben gyógyítani nem, fogalmazott dr. Babos Hunor.

Nagy hangsúlyt kell fektetni a prevencióra. Ehhez javasolják többek között az agytornát, illetve az életfogytig tartó tanulást.

Az egészségvédelmi hónapot egy csíksomylói kirándulással kezdtük, majd következett dr. Babos Hunor előadása, ebben a hónapban még sor került az „empatikus kommunikáció mentálisan hanyatló idősekkel” témájú előadásra, a „merjünk segíteni” elsősegélynyújtási technikák átvételére, és egy „népi teadélutánnal”zárni fogjuk a programunkat.

Lelkünk és testünk egészségét a genetikai öröklődés mellett nagyban befolyásolhatják a környezeti hatások, az, hogyan élünk, gondolkodunk és nem utolsó sorban, hogyan étkezünk. Milyenek a kapcsolataink, vannak-e „gubancok” a lelkünkben, amelyek negatívan befolyásolják mindennapi tevékenységeinket. Tudunk-e örülni nem csak magunk, hanem mások sikerének, el tudjuk-e fogadni egymást, vagy a rosszindulat és irigység bontja ki szárnyait bennünk, és végül megbetegít.

Gondolkodjunk el és tegyük fel a kérdést, hogy lassíthatjuk-e a pszichés leépülést azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk a pozitív gondolkodásra, életünk és kapcsolataink minőségére.

Itt, az öregotthonban naponta együtt vagyunk különböző testi-lelki betegségben szenvedő, az élet terhét cipelő idősekkel, akiknek a bölcsességéből is tanulhatunk. Egy-egy mélyebb beszélgetés alkalmával, visszatekintve az életük alkonyáról, gyakran megfogalmazzák: „az élet olyan hamar eltelt, alig éltek”. Ha vissza lehetne pörgetni az időt, elmondásuk szerint, több dologra nagyon figyelnének: mindent megtennének annak érdekében, hogy egyensúlyban legyenek a környezetükben élőkkel, több időt szánnának magukra, családtagjaikra, egészségük megőrzésére és egymást elfogadva, megpróbálnának szeretetben élni! (Kiss Gabriella)