Éva néni hálás a sok gondoskodásért

A melegséget és kedvességet sugárzó lakásba belépve szerencsém van megcsodálni „Éva néni botanikus kertjét” – a karácsonyi kaktuszokat, melyek apró bimbójukkal jelzik az ünnep közeledtét, fikuszokat, dracénákat és sok más dísznövényt. „Én nagyon szeretem a virágokat, szeretek velük foglalkozni. Nekem olyan kellemes légkört árasztanak, megnyugtatnak” – meséli a virágok iránti szeretetéről, miközben rájövök: az emberi test és lélek, akárcsak a virágok, meghálálják a gondoskodást.

Éva néni harminchat évet dolgozott az egészségügyben, így tudja „mit jelent az, hogy a beteg ember kiszolgáltatottnak érzi magát, érzékenyebb, nagyon szépen kell beszélni vele, hogy ne érezze másra van utalva. A beteggel emberiesen kell beszélni és viselkedni.” Húsz éve egyedül él, de nem magányosan: elmondása szerint jóindulatú emberekkel van körülvéve. A Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozói szolgálat kolléganői napi rendszerességgel járnak hozzá – kiemelten Csilla, aki hétköznaponként kötözi a lábát. „Megütöttem a lábamat, és itthon kezelgettem, de nem jött helyre. Tavaly novemberben bekerültem a kórházba, és amikor kijöttem akkor kezdett hozzám járni a Caritastól Csilla. Ezen kívül tizenhét éve deformált reumás problémám van, ami nehezíti a gyógyulást” – emlékszik vissza Éva néni.

„Én csak ki tudom emelni a Caritas munkáját, csak jót tudok mondani a kollégákról. Van szaktudásuk, igazi egészségügyi dolgozóknak születtek, kedvesek, előzékenyek.”

Nemcsak a lakásába, a szívébe is beengedte Csillát: „kialakult közöttünk egy barátság, egy közvetlen lelki kapcsolat, elmondom a bánatomat, ő megsimogat, megvigasztal. Olyan gondoskodó, nyugtató egyénisége van, alig várom, hogy jöjjön” – meséli hálatelt szívvel Éva néni, annak reményében, hogy hamarosan – természetesen segítséggel – elhagyhatja lakását egy rövid sétára.

György Mária Angéla