Ezüsthajúak találkozója

A Gyulafehérvári Caritas családsegítő szolgálata keretében működő idősklubok egyre inkább önálló életet kezdenek élni. A klubot látogató idősek saját programjavaslatokkal rukkolnak elő hétről-hétre

Kívülről nézve azt is lehetne mondani, hogy jó dolguk van a családsegítő szolgálat munkatársainak, hiszen nekik csak azt kellett kitalálniuk, hogy szükség van idősök klubjára, az öregek most már kiötlik minden hétre a programot.

Nemrég álltak elő a nagy javaslattal: ha már a ditrói idősek klubja tavaly meghívta vendégségbe a gyergyószárhegyieket és a gyergyószentmiklósiakat, nem maradhatnak alább a gyergyószentmiklósiak sem, most ők kívánnak házigazdáskodni, meghívták a gyergyói medence klubjainak tagjait.

Február 10-én a gyergyószentmiklósi Korona nagytermében közel kétszáz nyugdíjas gyűlt össze. Elsőként jöttek a csomafalviak, aztán a szárhegyiek, ditróiak és remeteiek egy busszal. A köztudottan rossz szomszédi viszonyban álló ditróiak és remeteiek nevetve mondták el: a buszon összemelegedtek, nem másért, csak mert szűkös volt a hely.

Annak ellenére, hogy a vendégfogadók tésztával, pálinkával készültek, az érkezők sem jöttek üres kézzel, csakhamar olyan süteményekkel telt meg az asztal, amelyekkel nem vallhat szégyent készítőjük: akár egy gasztronómiai kiállításon is megállná helyét a pozsonyi kifli, a kókuszcsók, a legényfogó s még ki tudja hányféle finomság.

Az idősek saját költeményeiket szavalták, régi ismerősök beszélték meg az „annak idején”-t, aztán pedig táncolásra is adódott lehetőség, mert az ezüsthajúakat elkísérte a remetei zenekar is.

Felcsendült a nyugdíjas induló, mely bár öregségről, megözvegyülésről szól, mégis vidáman dúdolták: Nyugdíjas klub, hová összejárunk, / Benne szintén otthonra találunk. / Legyen minden együtt töltött óra / Békesség és öröm hordozója.