Férfi és nő mint segítő. Segítők III. Konferenciája

Október 10-12. között került sor Marosvásárhelyen a Segítők III. Konferenciájára a Segítők Baráti Köre és a Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyi Kirendeltségének szervezésében

Harmadik alkalommal szervezett konferenciát október 10–12. között a segítő szakmában dolgozók számára a Segítők Baráti Köre, ezúttal a Caritas marosvásárhelyi kirendeltségével közösen. A szociális téren dolgozó szakemberek nap nap után emberekkel, mégpedig többnyire határhelyzetben lévő vagy tartósan gondokkal küzdő emberekkel, gyermekekkel, idősekkel, családokkal találkoznak, dolgoznak. E munka teljes embert kíván, ha igazi hivatásként gyakoroljuk azt, s nem csupán kenyérkereseti lehetőségként. Mégpedig sokszor nem is elég a 100 százalék sem… Ugyanakkor azonban gondosan és profi módon kell arra is vigyázni, hogy a segítő ne vegyüljön össze a segítettel, hogy a munkahelyen maradjon a gond, a teher. Éspedig azért, mert a segítő csak akkor és addig tud segíteni, míg maga biztosan áll a lábán, fizikai és lelki értelemben. Ha kifárad, netán kiég, ha érzelmileg elveszíti az objektivitását, mert túlságosan belekeveredett egy kliense életébe, akkor éppen a hivatását nem tudja teljesíteni: nem tud segíteni. Igaz ez a szociális munkás, a tanár, a pszichológus, és igaz ez a pap esetében is. Nagyon tiszta fejjel kell látni a szakma lehetőségeit és a szakmai, profi segítség, valamint a magánélet határait, a segített életébe való belekeveredés veszélyeit. Ez nem érzéketlenséget vagy érdektelenséget, az odaadás hiányát jelenti, nem úgy kell elképzelni, hogy faarccal, közömbösen kell a gonddal jelentkezőt fogadni és kezelni. Csupán a megfelelő egyensúlyt, annak mindenkori megtartását. Ami előfeltétele a hosszabb távon való segítőképesség megőrzésének.

A szakmai fórum, az úgynevezett szupervíziós háttér e szakmában és hivatásban (is) nagyon fontos: mert éppen amikor lelkileg, érzelmileg megbillen a segítő egyensúlya, akkor nem tud magán segíteni, sőt, talán nem is veszi észre azonnal a vészjeleket. Ha azonban folytonosan konzultál szakmabeliekkel, akik a közös hivatás örömeit, de kihívásait is egyformán ismerik, akkor elkerülheti a teljes egyensúlyvesztést, meg tud maradni, sőt fejlődni tud, s a kliensei számára többet tud nyújtani.

E szakmai fórumot a marosvásárhelyi Kovács Réka Rozália álmodta meg s hozta létre, s adminisztratíve is magas szintre hozta, ezzel a segítő szakmájúak magyar nyelvű erdélyi szakmai fórumát teremtve meg. Ez évben először csatlakozott a szervezésbe a marosvásárhelyi kirendeltség által a Caritas is, és Kovács Réka Rozália szerint „profizmust, újszerűséget, infrastruktúrát hoztak a szervezésbe”. Hiszen a Caritas számtalan segítőjének is továbbképzési, töltekezési lehetőség a konferencia.

Az idei téma: a férfi és a nő mint segítő. Másképp segít a nő és másképp a férfi? Bizonyos árnyalatokban kétségtelenül másképp. E kétféleség pedig nem szembeállítható, nem is szembeállítandó, hanem, mint az élet egésze, e kétféleség egybesimulásában teljes. Erről szóltak a konferencia előadásai, beszámolói, kerekasztal-beszélgetései. Felsorolni lehetetlen azt a sokszínűséget és gazdagságot, ami az előadók által szóhoz jutott itt: volt szó a teológiai alapokról, a Biblia férfi- és nőképéről, a női és férfi szerepekről az orvosi, a nevelői szakmákban, volt szó a mindenkiben élő férfi és női egyensúlyáról, a határokról, a segítő családi életéről, a szexualitásról a segítő folyamatban, a férfi és a nő együtteséről a szül(et)ésnél, a családi és családon kívüli háromszögekről, a keresztény értékekről a segítő szakmában… Az előadók közt voltak Albert-Lőrincz Enikő és Márton, Hézser Gábor, Komlósi Piroska, Novák Julianna, Klinger Csilla, Berszán Lídia, Ráduly Levente és sokan mások. Igen hasznosak voltak a kisebb csoportban tartott foglalkozások. Rendkívül érdekesek voltak a kerekasztalok, ahol az előre elkészített előadásokhoz képest kötetlenebb, az interjú és az önvallomás műfajait érintő formában szóltak a résztvevők saját segítői gyakorlatukról, annak női, illetve férfi jellegzetességeiről (bár éppen az fogalmazódott meg, hogy talán az e szakmát gyakorlóknak kell a leginkább az egészséges egyensúlyra törekedniük, s ennek érdekében magukon munkálkodni, a férfi és női jellegű viszonyulások széles skáláján mozogni tudni az épp adott helyzet függvényében); illetve saját szakmai és magánéletük elhatárolásának módjairól.

Olyan szakmai értekezlet volt ez, amelyet a családiasság, bajtársiasság jellemzett, jó volt megélni, hogy akik ide eljöttek, nemcsak munkát végeznek, hanem egy hivatást gyakorolnak. (Bodó Márta/Vasárnap)