„Finomabb az étel, ha nagy fazakba fő”

Gizi néni Csíkkozmásról azok sorait erősíti, akik mindennap átélik a magány okozta nehézségeket. Megviseli a tizenkét éve tartó egyedüllét, hiányzik neki a társ, „szomszéd nincs, nem es jár senki a szomszédból. Mindenki bé van gubódzva” – állapítja meg szomorúan.

Ott jártamkor aggodalmaskodott, a villanyszámlája a nyugdíja negyedét tette ki múlt hónapban, „muszáj volt fát vágassak, s az a villany viszi, s nem es tudtam leolvasni. Ez a baj, senki nélkül vagyok, mindent egyedül kell intézzek.”

Az otthoni beteggondozó kolléganőnk rendszeresen jár hozza vérnyomást és vércukorszintet mérni, így legalább tudja azt, hogy hetente kétszár-háromszor valaki biztosan megnyitja az ő kapuját, és vált két szót vele. Mártika, amellett, hogy gondozza, kiszállítja neki a meleg ebédet, amelyet mindig nagy örömmel fogad Gizi néni. „Sokszor olyankor jött, azt sem tudtam pénteken jő-e, szerdán jő-e, el es felejtettem. S akkor hozta Mártika az ebédet. Pont olyankor, amikor készültem, hogy mit es főzzek én most hamar, jajj mondom nincs mit egyek, mit tudjak én enni. S hát jött Mártika az ebéddel. Jajj, akkor én úgy örvendtem.” Gizi néni számára „minden étel kedvenc, minden jó finom, pláne készen kapva, még finomabb.” Mivel régebb sokat járt segíteni lakodalmas házakhoz, így tudja, hogy „finomabb az étel, ha nagy fazakba fő.”

György Mária Angéla

Ha szeretné támogatni Meleg ebédet időseknek elnevezésű programunkat, ITT megteheti!