Sütő Andrásra emlékeztek
Heti útravaló, advent: 2. hét
„ (…) és meglátja minden test Isten üdvösségét.” (Lk 3,6)
Egy kedves anekdota az utászokról szól, akikhez a délelőtt folyamán szomorúan megy oda vezetőjük, és közli velük: nagy a probléma fiúk, még nem érkeztek meg a lapátok, amelyekkel dolgoznotok kell. Erre az egyik utász a következőt válaszolja: nem baj főnök, mi tudunk egymásra is támaszkodni.
Az egymásra támaszkodás kihangsúlyozása fontos, de — amint azt az anekdotából is érezhetem — a közös út Isten felé csak akkor hiteles, ha mindenki személyesen végzi el a maga részét. Az Isten felé vezető ösvény ugyanis mindenkiben ott van. Amikor XVI. Benedek pápát megkérdezték, hogy hány út vezet Istenhez, ő azt válaszolta: annyi, amennyi ember van. Ezért kell minden embernek elvégeznie a belső munkát, a belső útkészítést ahhoz, hogy meglássa az Isten üdvösségét, ahogy Keresztelő János figyelmeztetett.
„Ennyi kényelmet öregségemre én es kaptam.”
Korababák: a fejlesztő szakemberek kezében 3.
Adventi készülődés
Heti útravaló, advent: 1. hét
„Mikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.” (Lk 21, 28)
Nehéz helyzeteinkben Pio atya szép hasonlata segíthet. Ő azt mondja: „Ez a világ olyan, mint amikor egy kisgyermek a varrogató édesanyja lábánál ül, és időnként feltekint édesanyja munkájára. Alulról nem lát mást, mint összevisszaságot, fura vonalkákat, és nem érti édesanyja munkájának értelmét, így ki is fejezi nemtetszését. Ekkor az édesanya lehajol, és megmutatja gyermekének a kézimunka színét. A gyerek pedig elcsodálkozik a kézimunka szépségén, és megérti azt, hogy a munka fonákjának túloldalán csodálatosan szép annak színe, ez adja meg annak értelmét.”
Az egyetlen helyes magatartás minden nehéz helyzetben ez: megállni, és felemelni tekintetünket. Felülemelkedni azon a helyzeten, amelyen nem látunk át. Ha ki akarunk jutni a ködből, fel kell emelkednünk a magaslatra, ahol minden másként látszik.
Erzsi néni visszaforgatná az idő kerekét
Korababák: a szülők szemszögéből 2.
Ünnepi hangolódás
Ha november, akkor fókuszban a koraszülött kisgyerekek
Önállósodási tábor kiértékelése
Idegen voltam, és befogadtatok – 25 éves jubileum a Szent Erzsébet idősek otthonában
Heti útravaló, évközi 34. hét
Sokak számára ismerős az a humoros történet, amely szerint egy ember bemegy a papjához, és panaszkodik szomszédjára, hogy az ő területéből egy centimétert elfoglalt a kerítés állításakor. A pap megértően hallgatja, és igazat ad neki. Nemsokkal ezután a szomszéd is megérkezik, és az ellenkezőjét állítja. A pap neki is igazat ad. A két szomszéd panaszáradatát végighallgatta a segédlelkész, és szóvá is tette: na de hát plébános úr, mindkettőnek igazat adott, mindkét embernek nem lehet igaza. Mire a pap: na látod, neked is igazad van.
Ez a történet is arra világít rá, hogy nem lesz béke mindaddig, amíg mindenki a maga igazát akarja a másikra erőltetni. Nem mindegy, hogy igazam van, vagy igazságom van. Amíg igazamat hajszolom, addig a másik fölé akarom helyezni magamat. Amikor igazságom van, akkor a másik mellé zárkózom fel, és képessé válok vele együtt élni még akkor is, ha nem mindenben értek vele egyet.