Kiadványok

Heti Útravaló – Nagyböjt 1. vasárnapja

Önismeret Istennel – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése Nagyböjt 1. vasárnapjára a Vatikáni Rádióban
A Szent Negyvennap egy kívülről érkező meghívás, hogy elinduljak egy belső útra. Sok embernél egy zarándoklattal kezdődik, másoknál lelkigyakorlattal vagy éppen egy kerékpártúrával. Így van a lelki életben is: senki sem tudja az út elején, mi a feladata, ahhoz el kell indulni…
Ha a nagyböjti időszakot olyan embernek kell meghatároznom, aki csak a böjtölést és az önmegtagadást érti alatta, vagy olyannak, aki még nem érzi magát közel Istenhez, de modern embernek érzi, és tartja magát, akkor azt mondom neki: a nagyböjt önismereti képzés Istennel. Isten ugyanis arra hív meg, hogy jobban megismerjem Őt és Őáltala magamat is!

Heti Útravaló – Évközi 5. vasárnap

Teljes élet – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése az évközi 5. vasárnapra a Vatikáni Rádióban
Ha igazán imádkozom, akkor töltekezem a Szentlélek erejével, erősítem lelki egészségem, és ez hat sejtjeimre is, aztán gyógyítóan jelen tudok lenni mások számára is több mint nyolc órában. Mindenkinek mindene tudok lenni úgy, hogy közben nem teszem tönkre magam, mert először Ővele vagyok és Őbelőle töltekezem.
Az évközi ötödik vasárnap evangéliuma alapján úgy tűnik, hogy Jézus munkaprogramja nem fér bele a nyolc órába... Eléggé elfoglalt, mégis mindenhová elér (ahová el kell érnie), mindenkinek mindene, és közben van ideje önmagára is. Mi a titka ennek?
A szentírási szövegrész alapján három szó segíthet e titok megfejtésében: igehirdetés, gyógyítás, ima.

Heti Útravaló – Advent 4. vasárnapja

Beszélő titok – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése a Vatikáni Rádióban advent 4. vasárnapjára.
Szeretném, hogy megváltozzon az életem? Csak akkor történik meg mindez, ha a leereszkedő Istenre igent mondok. Újra meg újra, meg újra. Az elindult isteni élet megszabadít fogságomból és felszabadít Isten fiainak szabadságára.
Jézus világrajövetelével kinyilvánult a titok, amelyre ősidők óta csend borult (vö. Róm 16, 25-27).
„Számos titka van a léleknek, melyek csak azok előtt tárulnak fel, akik akarják; sohasem kényszerítik ránk magukat. Az egyik legféltettebben őrzött titok – mely ennek ellenére mégis nyilvánvaló – az, hogy a felfelé vezető út a lefelé vezető út. Vagy ha úgy tetszik, a lefelé vezető út a felfelé vezető út.” (Richard Rohr, Emelkedő zuhanás, 20.)

Heti útravaló – Advent 3. vasárnapja

Az igazi öröm akkor születik meg bennem is, ha a Keresztelő kiindulópontjával azonosulok: ha Krisztus hangja vagyok, akkor megérzik majd azok, akik körülöttem élnek, és Krisztust követik, nem engem.
Elmúlt héten rátekinthettem a lelki fogságból való ki-, és megszabadulás folyamatára. Ha nem járom végig a pusztát, a sivatagot és nem az Úrnak készítem az utat, hanem csak beszélek Őróla, akkor a saját utamat járom, amellyel visszaesem  az önközpontú ürességbe. Ezért jó folyamatosan figyelni azt, hogy éppen hol tartok, és kérni az Úr Lelkét, hogy áradjon rám is, és rajtam nyugodjon.
Onnan tudom, hogy Ő rajtam nyugszik, ha nem kesergek és panaszkodom folyton valami miatt, hanem egy olyan belső erőt és békét érzek, amelyet az engem körülvevő békétlenség sem tud kioltani.

Heti útravaló – Advent 2. vasárnapja

A szabadulás útja
A szabadulás útja belső út, amely kifelé is meglátszik. Ezt az utat azonban nem járhatom egyedül. Azzal a beismeréssel kezdődik, hogy Akit kizártam, most megkérem, hogy vezessen újra. Nem vagyok elég magamnak!
Advent második vasárnapján Izajás próféta a fogságban élő népet vigasztalja. Prófétai mély látásával nemcsak a babiloni fogságból való megszabadulást vetíti előre, hanem a lelki bezártságból való kiszabadulást is, amely az Istentől való eltávolodás következménye.
Ahogy Istent kizárom, magamat bezárom. Ez a bezártság gyorsan bekötöz, így már nem tudok közeledni Istenhez és másokhoz sem, mert nem látom Őt és magamat sem. Eltávolodom magamtól.

Heti Útravaló – Advent 1. vasárnapja

Ha hajlamos vagyok mindig arra figyelni, ami nincs, akkor könnyen elveszíthetek sok mindent, ami van, és így egyre inkább beszűkül életem. Beszűkül szívem, lelkem, egész lényem, és a beszűkülés következménye a „beszürkülés”. Ilyenkor gyakran kezdek beszélni a szürke hétköznapokról is, hiszen a „szív bőségéből szól a száj” (Lk 6,45). Ez konkrétan azt jelenti: a szűk szív szűkebben lát, és csak a „szükségeket” látja maga körül a „bőségek” helyett.
Természetesen, mindez nem azt jelenti, hogy nem kell észrevennem a rosszat, hanem azt, hogy minden nap figyeljek meg mindent úgy, mintha először látnám. Mindennap figyeljek az újra, s akkor életem kitágul, mert észreveszem az apró csodákat és azokat az ajándékokat, amelyekkel az Úr elhalmoz engem. Sőt, amikor már az ajándékok mögött észreveszem az Ajándékozót is, Aki mindig jelen van, akkor hálás leszek az Ő jelenlétéért.

Heti Útravaló – Sajgó Balázs a Vatikáni Rádióban

Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója a következő három liturgikus év vasárnapi evangéliumainak prédikátora lesz a Vatikáni Rádióban. Új megbízásáról Vértesaljai László jezsuita pappal, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztőjével beszélgetnek.

Összes régió

Útmutató a sikeres mentoráláshoz

Összes régió

Önkénteskedési lehetőségek – 2023

Heti Útravaló – Nagyböjt 3. vasárnapja

Templomtakarítás – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése nagyböjt 3. vasárnapjára a Vatikáni Rádióban
Ha nem azért teljesítem az isteni parancsokat, mert kell, hanem azért, mert szeretem Őt, aki azokat adta, akkor más íze lesz vallásos cselekedeteimnek. Ha szeretem Istent, parancsait alapból megtartom: nem követelményként élem meg, hanem iránta való szeretetem következményeként.
Egy fiatalember őrült sebességgel száguldott az úton százhatvan km/h-s sebességgel, amikor megállította egy rendőr, és nagyon emberségesen közölte: tudomása van arról is, hogy mostanában többször állították meg gyorshajtásért.

Marosszék

Úton a demens személlyel – Gondolatok a demenciáról

Heti Útravaló – Nagyböjt 2. vasárnapja

Istenarc – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése nagyböjt 2. vasárnapjára a Vatikáni Rádióban
A próbatételben tehát Isten nem elvenni akar valamit, hanem adni, mégpedig önmagát. A próbatétel minden esetben Istenhez és a világhoz való viszonyomat tisztázza. Aki valóban Istené, azt a próbatétel nem szakítja el Tőle, hanem még jobban hozzáköti. Ebben is segíthet a nagyböjti, szent időszak.
Teljesen tudatában vagyok, hogy a nagyböjti, szent időszaknak több meghatározása is van. Elmúlt héten belső útnak neveztem, amelyen – Istennel járva – megismerhetem Őt, és az Ő fényében helyesen ismerhetem meg magamat is. Ezen a belső úton, vagy az Istennel együtt végzett „önismereti képzésen” fokozatosan megtisztulnak a Róla alkotott korábbi képek és elképzelések, és ezzel párhuzamosan tisztábban látom, láthatom meg a másik ember arcát és saját arcomat is.

Heti Útravaló – Évközi 6. vasárnap

Teljes gyógyulás – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése az évközi 6. vasárnapra a Vatikáni Rádióban
Lelki és testi betegségeim kialakulásában jelentős szerepe van emberi makacsságomnak, annak, amikor mindenáron kézben akarok tartani mindent és mindenkit. A lélek mélyén meg kell történnie saját akaratom elengedésének. Ez nem azt jelenti, hogy feladom a vágyat, hanem átadom magam az isteni akaratnak.
A lepra Jézus korában rettegett ragályos betegség volt, és aki megkapta, azt kizárták a közösségből. A betegség egyik formájában göbös csomók jelentkeznek a bőrön, mely az arcot eltorzítja, a másik formájánál a betegség az idegeket támadja meg, lehalnak a tagok és ízenként esnek le. Gyógyulás alig volt lehetséges, s ha mégis megtörtént, a megtisztultnak meg kellett jelennie a templomban, ahol megállapították a gyógyulást, azután áldozatot mutatott be. Így vették vissza a vallási és nemzeti közösségbe Mózes előírásai alapján (vö. Lev 13,1-2.44-46).

Heti Útravaló – Évközi 4. vasárnap

Teljes tanítás – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése az évközi 4. vasárnapra a Vatikáni Rádióban
Jézus tanításának újdonsága abban állt, – és áll ma is – hogy élete tette hitelessé szavait. Ezért volt tanítása új és hatalommal teljes. Beteljesedett időben élt és beteljesedett tanítást adott tovább. Mindig csak azt és annyit mondott, amit Atyjával a Szentlélekben megbeszélt.
Teljes idő az, amit szeretettel teljesen, ingyen és szabadon élek meg. Minden más idő elvesztegetett idő. Ez volt röviden az elmúlt hét gondolata.
A következő hét alapgondolata a negyedik évközi vasárnap evangéliuma szerint a szeretettel teljes tanítás. Aki annyira a jelenben él, hogy „sokszor megáll számára az idő”, elkezd úgy beszélni, hogy szavainak súlya lesz, és ezt a súlyt a mögötte átsugárzó isteni hatalom garantálja. Aki hivatásból keresztény és nem kötelességből, annak nem kényszer a kereszténység megélése, mert a Szentlélekből él, és ezért szavai életet teremtenek. Ez az igazi Élet a Lélekből.  

Heti Útravaló – Évközi 3. vasárnap

Teljes idő – Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatójának elmélkedése Isten igéjének vasárnapjára a Vatikáni Rádióban
„Betelt az idő” (Mk 1, 14): Jézus a Szentlélekkel eltelve jelenti be az idő teljességét. Nemcsak egykor, hanem most is ezt teszi: rám néz, és tekintetében csillog, és ragyog a Szentlélek. Erre a tekintetre nem tudok nemmel válaszolni, csak elmenekülni Tőle. Ha pedig igent mondok, abban a pillanatban ráérzek arra, hogy mit jelent a teljes idő. A teljes idő nem más, mint az Isten jelenlétével telített idő. Amikor az az érzésem, hogy megállt az idő, akkor ingyenesen, szabadon, feltétel nélkül tapasztalom meg Isten szeretetét és engedem, hogy átjárjon, majd Őt adom tovább a másik embernek. E minőségi idő görög megnevezése a „kairosz”, ami attól minőségi, hogy nem lehet mérni, mert teljesen benne vagyok. Az idő másik megnevezése a „kronosz”, amit már tudok mérni, mert múlik. Ezért kronológiai idő.