Gyógyír a léleknek

Alig laknak pár kilométerre a várostól, mégis mintha teljesen más világba csöppennék, amikor belépek a Dobos házaspár udvarába. A nyugodtságtól, békétől sugárzó udvart megtölti a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központba járó fiatalok jókedve. Nem ismeretlen számukra Eszter, a házigazda, és Szellő, a hátasló sem.

Eszter elmondása szerint nagy öröm volt számára ennek a csoportnak a viszontlátása. Régi barátként üdvözölték egymást és a lovakat is, mindenki magabiztosan mozgott a lovak körül, és a lovaglás során nem érződött már a kezdeti izgalom. Eszter már gyerekkora óta szoros kapcsolatban áll a lovakkal, ami egyre csak fokozódott az idő múlásával. Egyre többen keresik meg azzal, hogy ki szeretnék próbálni a lovaglást, de akadt olyan is, aki istálló takarításra jelentkezett be, hogy felidézze gyerekkori emlékeit. Délutánonként gyerekeknek tartanak oktatást, nyaranta lovastáborokat szerveznek.

A lovasterápiának számtalan jótékony hatása van, ˝a ló mozgásából adódó ringatás által javul az egyensúly, a mozgáskoordináció, az izomtónus harmonizálódik. Jótékony hatása van a figyelemre, a gondolkodásra, a társas viselkedésre, a motivációra, fokozódik az életöröm. ˝ – meséli Eszter. Az ők esetükben a lélekre gyakorolt hatásának nagyobb a súlya. Fel vannak szabadulva, csak úgy sugárzik róluk a jókedv, az öröm. Boldogan mesélik, hogy milyen ˝jó volt Szellő hátán ülni˝, ˝olyan jó érzés volt.˝

A fiatalok körében kézről-kézre mennek a fésűk, amelyekkel Rudolfot és Zizit, a két pónilovat kényeztetik. Majd békésen sétálnak velük, miközben a pónik legelnek. Izgatottan várja mindenki a sorát, hogy fejére kerüljön a védősisak, és megtapasztalja a szabadságot Szellő hátán. Addig is otthonosan mozognak az udvaron. Kutyákat simogatnak, cicákat altatnak az ölükben, de olyan is akad, aki jegyzetet készít arról, hogyan is kell ápolni egy lovat, és milyen eszközök szükségesek a lovagláshoz.

Az állatok nem kötik feltételhez szeretetüket, nem tesznek különbséget. Észrevétlenül alakul ki a láthatatlan kötelék állat és ember között, amelynek alapja a kölcsönös bizalom. ˝A lovak a jelenben élnek. Aki közelít feléjük és megérez egy keveset is ebből az állapotból, az elfelejti minden búját, baját. Ezért erős a lovak körüli munka és a lovaglás stresszoldó hatása. A másik katartikus élmény annak a megtapasztalása lehet, amikor megérezzük az együttműködést ezzel a többszáz kilós, érzékeny állattal. Ez szárnyakat ad, tehát az önbizalmunkat is nagyban növeli. ˝ – fejti ki véleményét Eszter.

Mielőtt mindenki élményekkel megtelt szívvel hazaindult volna, körbeállták Szellőt, simogatták, és hálájukat kifejezve, így búcsúztak el: ˝Köszönöm, Szellő! ˝Köszönjük, Szellő! ˝ A háromalkalmas lovasterápia, amely a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság támogatásával jött létre, egy olyan kaland volt számukra, amelyről még napokig meséltek.

György Mária Angéla