Hagyományőrző VIII. Őrangyal tábor Homoród fürdőn

A Gyulafehérvári Caritas Fogyatékkal élőket támogató szolgálata idén is, immár nyolcadszorra, megszervezte az Őrangyal program nyári táborát.

A tábor idei mottóját Máté Evangéliumából választottuk „Boldog az a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja!” (Mt 24,46).

Hagyományőrzésre, népi mesterségek tanulására bíztattuk táborlakóinkat, akik két altábor között választhattak. Voltak, akik a Mesterségek Táborában szakképzett oktatóktól sajátították el a mesterségek alapjait, mások a hagyományos Őrangyal Tábor keretei között ismerkedtek a hagyományokkal.

Dolgoztunk, járt a kezünk, agyagot, gyúrtunk, formáltunk, gyapjút simogattunk, a famunkával ismerkedtünk, gyöngyöt fűztünk, bútort festettünk, bábokat készítettünk, lovagoltunk és kikapcsolódtunk. Kikapcsolódtunk a hétköznapi mókuskerékből, a hétköznapi problémákból, nehézségekből, abból az érzésből, amit táborlakóink nagy része nap, mint nap megél, hogy ő kevesebb, mint más, hogy ő fogyatékkal él. Mi megpróbáltuk bebizonyítani, hogy a fogyatékosság ellenére vannak lehetőségek és többletek, amelyek teljesebbé tehetik életüket.

A tábori oktatóink önmaguk példájával is ezt az üzenetet erősítették, hiszen egy mestert kivéve maguk is vagy fogyatékkal élők, vagy családjuk révén érintettek. Táborzáró kiállításunk is bizonyította, néhányan csodálatos alkotásokat készítettek és minden mesterségnél akadt olyan hallgatónk, aki későbbiekben is szeretné folytatni a megszeretett mesterséget.

Szabadidőnkben sem unatkoztunk, készítettünk hajcsatokat, melltűket körmöcske technikával, zsinórfonással ismerkedtek a résztvevők és a szövés egy modernebb formájával, amikor hulla-hopp karikákat használtunk a szövőkeret készítéséhez. A szövést pár édesanya választotta, akik egész héten dolgoztak vele és énekelgettek is, mint a „régi szép időkben”, a fonóban. A fonás és szövés mellett a hímzéssel is ismerkedtünk, tanultuk vásznat beszegni és virágokat, leveleket hímezni. Egy délután az agyag megmunkálását próbáltuk ki. Megható volt látni, hogy egy kerekes székes résztvevő saját magát alkotta meg agyagból, kerekes székével együtt.

Nagyon népszerű volt a délelőtti lovaglás is. Mosolygó, kipirult arcok bizonyították, hogy a mozgáskorlátozottság ellenére is nagy élmény a ló hátáról szemlélni a világot.
A táborban nemcsak dolgoztunk, hanem a kikapcsolódásról is gondoskodtunk. Az esték az énektől, a nevetéstől, a tapstól és a mulatságtól voltak hangosak. Az első este a tábortűz fénye ragyogta be az arcunkat és énekünktől volt hangos a környék, második este „Ki mit tud?” versenyt szerveztünk, ahol mindenki megmutathatta tehetségét, a harmadik este a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábcsoportja, Benedek Elek meséjével szórakoztatta a táborlakókat, utolsó este pedig élőzenés mulatsággal ünnepeltük meg a tábori együttlétet. Felszabadultan táncolt mindenki, a kerekes szék sem bizonyult akadálynak.

A fogyatékkal élők szüleinek és/vagy kísérőinek délutánonként mentálhigiénés beszélgetésben volt részük, ahol megoszthatták gondjaikat, örömeiket és megtapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül a mindennapi gondokban, megpróbáltatásokban és egymásnak húzóerői, erőforrásai lehetnek.  „Úgy gondolom sikerült néhány sebre tapaszt tenni.” – mondta csoportvezetőjük és a naponta növekvő létszám is bizonyította, erre is nagy szükség van.

Hagyományőrző, mesterséget tanuló tábornak szántuk az idei Őrangyal tábort, de a tervezettek mellett az apró, hétköznapi csodák tábora is lett. Volt olyan nagylány, aki először aludt idegenben, mindeddig a rokoni látogatásoknál is hazakívánkozott. Most az első napi nehézségek után boldogan élte a táborlakók életét. Volt, aki húsz éve nem táncolt és olyan táborlakó is lovagolt, aki soha nem mert a táborig a lónak még közelébe sem menni. Régi barátságok erősödtek, új barátságok születtek. Sok felnőtt korú fogyatékkal élő él elszigetelten, megfosztva a barátkozás lehetőségétől. Táborunkban nem egy este „értük tetten” résztvevőinket, hogy lefekvési idő után is meghitten beszélgetve osztották meg egymással életük kisebb-nagyobb dolgait.

A tábor anyagi hátterét igazi összefogással sikerült biztosítani. A Gyulafehérvári Caritas saját forrásait a Hargita Megye Tanácsa, a Székelyudvarhelyi Városi Tanács és a Communitas Alapítvány támogatása egészítette ki. Köszönet érte minden támogatónknak, hiszen a 88 táborlakó mosolygós, örömteli napjai nélkülük nem valósulhattak volna meg. Külön köszönjük Ft. Sajgó Balázsnak és T. Major Sándor plébánosoknak, hogy táborunk nyitó és záró szentmiséjében részesülhettünk és önkénteseinknek, hogy munkájukkal segítették táborunkat.

A borongós, esős sem tudta kedvünket szegni. Gyorsan repültek a napok, nehéz volt búcsúzni a pénteki táborzáró szentmise után. Egymásnak ajándékozott alkotások, kicserélt telefonszámok, meleg ölelések a viszontlátás reményét súgták. Úgy legyen!

(Demeter Zsuzsa, Márton Melinda, Szász Emese táborszervezők)