Hol kezdődik a szegénység?

“Lina nénit a Caritas otthoni beteggondozó munkatársainak a segítségével találtam meg Gyergyószentmiklóson. Amit otthonában találtam, minden eddigi tapasztalatomat felülmúlta” – egy élettörténet töredékei.

Lina nénit a Caritas otthoni beteggondozó munkatársainak a segítségével „találtam meg” Gyergyószentmiklóson. A kolléganők kérésére mentem ki Lina nénihez még karácsony előtt, hogy egy kis élelmiszercsomaggal örvendeztessem meg. Amit ott találtam, az minden eddigi tapasztalatomat felülmúlta. Ilyenkor elgondolkodik az ember azon a kérdésen: hol is kezdődik a szegénység? Vagy inkább igénytelenség?

A 73 éves néni nagyon elhanyagolt körülmények között lakik (betörött ablaküvegek, amelyek kartonnal voltak kibélelve, penészes, füstös falak, omladozó mennyezet). Amikor kiértem Lina nénihez, nehezen engedett be, de ellenállása érthető volt, mert bent nem sokat láttam, nagy gomolygó füstfelhő fogadott. Miután már hozzászokott a szemem a gyenge fényhez, és szét tudtam nézni, láttam, hogy a házban található műanyag gyerekkádban a víz be van fagyva, a néni megfázva, kezét dörzsölgetve fogadott. A kályhán árván álldogáló, füstös edényke üresen állt, nem volt, mit egyen a néni. Közben rájöttem, hogy a nagy füst oka a kéménycső és a falba vájt lyuk közötti több centiméteres eltérés.
Tétlenül álldogáltam, nagyon kutattam egy mentő ötlet után, mi is jelentené itt a segítséget. Az, ha fát veszünk neki, és akkor izgulhatok, hogy az ajtó nélküli kályha miatt mikor ég le a háza? Talán az a segítség, ha ablakot tétetünk, viszont akkor nem lesz, ahol távozzon a füst, és a néni emiatt fullad meg? Segítség lehet az is, ha egy hajléktalanszállóba vagy egy idősotthonba elhelyezzük?
Mivel közeledtek az ünnepek, és nem volt idő a tengernyi papír elintézéséhez, hogy bekerüljön valamelyik intézménybe, végül arra a döntésre jutottam, amitől tartottam, hogy kicseréljük a kályhacsövet egy megfelelőbbre, ablakot tétetünk, fát veszünk és megvárom, hogy elteljenek az ünnepek. Félelmem nem volt alaptalan, karácsony és újév között Lina néni háza kétszer gyúlt meg, a szomszédok rohantak vedrekkel, hogy megelőzzék a ház teljes leégését. 
Elteltek az ünnepek, talán a néni észre sem vette, hogy szenteste volt, talán azt sem tudja, hogy ma már 2008-at írunk. „Mikor hoznak még fát?” – kérdezi, ahogy kimentem az ünnepek után hozzá.
Megkezdtem a hivatalos ügyintézést. Az önkormányzat szociális irodájával közösen az a célunk, hogy a gyergyószentmiklósi öregotthonba kerüljön, mert nem képes már önmagát ellátni. Amíg össze tudom állítani a szükséges dossziét, a hajléktalanszállóban fog lakni, mert minden nap életveszélyes, amit az otthonában tölt, mert gazdag vagy szegény az idős ember, joga van emberhez méltó körülmények között élni.
(Moni Gabriella szociális munkás)
  
„A szegények virrasztanak,/ vigyáznak mindenre,/ élnek tehelyetted is/ és nem felejtenek” (Kosztolányi Dezső: Szegények)