Huemer család gyímesi adománya
Mit jelent öt hónap után asztal mellett enni meg az ételt? Mit jelent az a kis távirányítós gomb, amitől leér az ember lába az ágyból és maga erejéből felállhat? Mit jelent egy új hang, mondjuk a zipp-záré – egy sérült kisfiú életében –, egy lazító kézfej gyakorlat – a megtermett beteg embernek –, egy 12 kg-os kerekesszék, amitől megváltozik a világ zártsága vagy egyszerűen egy plüss oroszlán?
Nekünk, egészséges és mondhatni jól szituált embereknek jelentenek-e ezek a dolgok valamit? A gyímesi beteg és idős embereknek ez volt maga a csoda! Csodának mondom, mert mindenki aki részesült benne érezte az alázatos szeretet hatalmát, a tiszta cselekedet jóságát és annak szavak nélküli köszönetét. Október 22 és 23-án Huemer Margit és Andreas volt az, akik kisteherautónyi rakományukkal Gyímesben a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozóival, Nagy Katalinnal és Tímár Ildikóval együtt, jártak házról-házra, patakról-patakra, hogy speciális adományaikkal „az ember maga az érték” eszméjét közvetítsék.
Minden egyes modern és speciális eszköznek (kerekesszék, toalettszék, elektromos ágy, mankók, járókeretek és a rollátor) megtaláltuk az embernek legjobban hasznára lévő párját. Olyan volt, mint egy memória játék – eszköz és ember között –, ahol az embert beteggondozóink és az eszközt az osztrák adományozóink szolgáltatták. Nem maradt társ nélkül, üresen egy eszköz sem, amelyhez ne tudtak volna kolléganőink egy rászorulót társítani. Kapuk előtt állva újrabeszéltük az eszköz és ember viszonyát, ezek után az emberi arcok döbbenetét, mosolyát és méltóságos emberi élethez tartozás örömét láthattuk. Volt olyan néni, aki semmiképpen nem akarta kipróbálni a kerekesszéket, amit neki vittünk. Miután két percnyi próbaidős egyességet kínáltunk fel neki, Margit nagy odafigyeléssel átsegítette a székbe és a néni „Nagycságának” nevezve magát, csak amúgy sugárzott örömében. Szóltunk neki, hogy lejárt a 2 perc és tennénk vissza az ágyba, de azt meg úgyanvalóst nem akarta.
Szervezetünk köszönetét fejezi ki a Huemer családnak. Köszönjük azt a példaadást, amit az adományozás formájához és emberi méltóság megteremtéséért tettek és tesznek. (Roth-Vízi Réka)