Igazi farsang

A Családsegítő Szolgálat ötödik alkalommal szervezte meg a Székelyudvarhely térségi Szépkorúak Farsangját.

Hála a sok szorgos kéznek, az előkészületek hamar megvalósultak. Huszonnyolc önkéntes vállalta, hogy segíti a rendezvény lebonyolítását. Amikor már úgy tűnt, hogy minden ott van, ahol lennie kell, a szervezők elkezdtek jelmezekbe bújni és átvarázsolni magukat a különböző kultúrák népviseletébe. Izgalmas készülődés volt.

Lassan hatot ütött az óra, az előtérben állva csodáltam azt a 350 szépkorú nénit és bácsit, akik mind-mind ízletes elemózsiával kosarukban érkeztek a bálra. Az ajtóban vidám muzsikaszó, nagylelkű tekintetek, jóízű pálinka és ropogós sütemények fogadtak minden egyes résztvevőt. Ezúttal a felsőboldogfalviak voltak a házigazdák.

Miután mindenki helyet foglalt, máris a móka közepébe csaptunk, egy-két tréfával szórakoztattuk vendégeinket, azután egy közös tánccal leptük meg az időseket, amelyben a különböző kultúrák táncstílusait jelenítettük meg. Nemsokára az előadások következtek. Különféle szerepeket láthattunk humoros előadásban a környező falvak belevaló szépkorúitól. Csaknem könnyekkel teli szemekkel bámultam, hogy mennyire ízesen és önfeledten tudnak még ma is előadni az idősek. Az ünnepséget végig zeneszó kísérte. Lehetőség volt bárki számára fotózkodni, amelynek hallatán szinte mindenki megörökítette ezt a remek eseményt.

Öröm volt megélni és végignézni minden egyes percét a rendezvénynek, az izgalommal teli tombolahúzást, azt a sok rátermett idős nénit, akik hatalmas odaadással, minden gondot félretéve táncoltak és hívtak minket, fiatalokat is. Engem is felkértek, hogy menjek velük táncolni, na akkor kezdődött számomra az igazi buli. Alig lehetett látni üldögélő embereket, főleg az idősek ropták.

Csupa szeretet áradat ölelte körbe az egész teret. A pikáns, hagyományos szólásokból sem volt hiány, itt-ott felcsendült egy régi nóta, köszöntő. Egyszercsak egy jópofa, kis párbeszéd ütötte meg a fülem. Hajnali egy óra körül két néni a mosdóból jövet tárgyalták és sajnálkozva mondták, hogy:

– Így hogy megyünk reggel a kicsi misére?

– Hadd el no, megyünk a nagyra!

Ennek hallatán elmosolyodtam és élveztem tovább a pompás farsangot. A bál lejártával nem lankadt a kedvünk, egy-kettőre rendet teremtettünk. Számomra ez a rendezvény bebizonyította, hogy szépkorban is lehet fiatalos a lendület!

(Kelemen Anett, önkéntes)