Ilyen ez a mi Iránytűs családunk
The Find your way to the world of work project is funded by Iceland, Liechtenstein and Norway through the EEA and Norway Grants Fund for Youth Employment.
Az Iránytű és programjai számomra már az első találkozásnál belopták magukat a szívembe. A jó hangulat, a barátságosság, a könnyed, érdekes, mély beszélgetések soha nem maradhatnak el egyetlen találkozásnál sem, és ez így volt a nemrég megrendezett tábor alatt is.
Ez alkalommal egy különösen nagy csapattal vágtunk neki a hétnek, különböző helyekről érkeztünk, régiek és újak egyaránt. Én személy szerint nagy izgalommal és kíváncsisággal indultam el, mert nem csak az előre betervezett, szakmákat bemutató programok fogtak meg, de a gondolat is, hogy új mentoráltakat, illetve mentorokat, önkénteseket ismerhetek meg.
Amikor megérkeztünk a helyszínre, egy bucsini menedékházba, amire észbe kaptam, és körülnéztem, csak annyit láttam, hogy a régi ismerősök izgatottan beszélgetnek egymással és az újoncokkal egyaránt. Számomra önkéntesként ez azért is ennyire megható, mert az én első alkalmam is hasonlóan telt a mi kis csoportunkban: önkéntestársaim már a kezdetektől nyitottak és befogadóak voltak.
Egy gyors ismerkedős, csapatépítő játékkal kezdtük a napot, így a hangulat még oldottabbá vált. Az ezt követő program a heti téma bevezetőjeként a képességeinkről szólt.
Önkéntesként, szerintem mindenki máshogy találja meg a saját, igazi szerepét. Az Iránytű programjai által jöttem rá, hogy számomra nagyon sokat jelentenek a tartalmas együttlétek, beszélgetések, csoportos foglalkozások, de ahhoz, hogy kortárs mentorként tudjak jelen lenni, arra is szükségem van, hogy kívülről tudjak szemlélődni.
Az elkövetkező két napban, nyolc különböző szakmába nyerhettek betekintést, azokat próbálhatták ki a fiatalok. Önkéntesként alkalmam nyílt arra, hogy a különböző csapatok és szakmák között szabadon járhassak, így betekintést nyertem a különböző csoportok tevékenységeibe, az ottani hangulatba.
Mint minden igazán jó tábort, ezt is egy óriási tábortűzzel zártuk. A tűz mellett voltak, akik énekelgettek, beszélgettek vagy táncoltak. Ez számomra egy megható pillanat volt, úgy éreztem magam, mint egy második családban.
Amint hazaértem, fizikailag kissé kimerültnek éreztem magam, de lelkileg annyira feltöltődve, hogyha másnap meghívtak volna a következő táborba, biztosan örömmel jelentkeztem volna. Különleges érzés, hogy mindig ekkora örömmel érkezem haza ezekről a programokról… De hát mit is mondhatnék? Ilyen ez a mi Iránytűs családunk.
Miklós-Fábián Nóra,
önkéntes
Kapcsolódó írások:
Útmutatás iránykeresőknek >>> BŐVEBBEN
Iránytű táborból jöttem, mesterségem címere… >>> BŐVEBBEN
Útban az álmok felé >>> BŐVEBBEN
Önmaguk felé osontak >>> BŐVEBBEN
Leendő főnökeikkel találkoztak pályaválasztás előtt álló fiatalok Marosvásárhelyen >>> BŐVEBBEN
Kávét sok habban és mentorral! >>> BŐVEBBEN
Mit tegyünk, hogy el ne hagyják az iskolát? >>> BŐVEBBEN
Pályaválasztás (!) >>> BŐVEBBEN
Életízesítők>>> BŐVEBBEN
Implemented by:
