Iskola másként Csíkban

Mire jó az Iskola másként? Például arra, hogy a diákok kicsit kimozduljanak az iskola négy fala közül, és olyan témákkal foglalkozhassanak, melyek ugyan fontosak lennének személyiségük fejlődése során, de a zsúfolt tanterv nem ad rá lehetőséget.

A Gyulafehérvári Caritas idén is megragadta ezt a lehetőséget, és változatos programokat kínált az érdeklődő diákok számára április 8-10. között Csíkszeredában a Szent Imre Ifjúsági Központban és a környező településeken. A három nap alatt sor került közösségépítésre, megismerkedhettek az önkéntességgel, megtudhatták, ki számít szenvedélybetegnek, illetve tanulhatták az elfogadást, hogy meglássák az embert a fogyatékosság mögött.

Szerdán a diákok ügyességi vetélkedő által tapasztalhatták meg, hogy milyen egy csapatként dolgozni társaikkal. A feladatokat csak úgy lehetett teljesíteni, ha a fiatalok felismerték gyengeségeiket, erősségeiket, és egymást támogatva néztek szembe a kihívásokkal. Hiszen hogyan lehet másképp továbbadni a két lábra döntött székeket egymásnak, ha nem hangolódunk egymásra, és mozgunk egyszerre? A gyakorlatok és vetélkedők során a diákok jobban megismerhették egymást, feltérképezhették, hogy az osztályközösségben kik a hangadók, akikre felnéznek a többiek, illetve kik azok, akik inkább a háttérből segítik társaikat. Ugyanakkor azt is megtapasztalták, mennyire fontos, hogy egy felmerülő feladat, vagy probléma során mindenki hozzátegye a maga részét, ezzel is gazdagítva csoport egységét és sokszínűségét.

Csütörtökön az önkéntesség került a középpontba. Kinek jó az önkéntes munka valójában: az önkéntesnek, vagy annak, akin segítünk? Mit jelent egyáltalán az önzetlen segítségnyújtás? Ilyen kérdésekre kaphattak válaszokat a diákok, az elméleti felvezetésben, és hogy a hallottakat a gyakorlatban is megtapasztalják, egy órára önkéntessé válhattak. A csapat több kis csoportra oszlott, melyek különböző helyszínen végeztek önkéntes munkát. Egy csoport a Megyei Sürgősségi Kórházban működő kórházi könyvtár programot próbálhatta ki, ahol végigjárták a kórtermeket, tájékoztatták a betegeket a kölcsönzési lehetőségről, könyveket adtak nekik, szükség esetén felolvastak, és elbeszélgettek a betegekkel. Egy másik kiscsoport a meseolvasó programot tekinthette meg, ahol  a gyerekosztályon bentfekvő beteg gyerekeknek szerveznek az önkéntesek különböző fejlesztő, kreatív foglalkozásokat, mesét olvasnak a gyerekeknek. Két további csoport udvartakarításon vett részt, ahol egy csíkszeredai házaspárnál,és egy csíkmindszenti idős bácsinál végeztek háztáji munkát, illetve egyiknél a házat is kitakarították. A ötödik csoport a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató sérült fiataljait látogatta meg, hogy a diákok betekintést nyerjenek az ott dolgozók, és Johanna, a németországi önkéntes munkájába.

Pénteken az internet világában merülhettek el a diákok. Egy interaktív, játékokkal és videókkal tarkított előadás keretén belül megtudhatják, milyen veszélyeket és lehetőségeket rejt a világháló, hogyan válhatnak függőkké. Szó esett a manapság nagyon elterjedt közösségi média előnyeiről és hátrányairól, illetve a megfontolt internethasználat fontosságáról. Mi történik egy fiatal lány meztelen fotójával, melyet azért küld el barátjának, hogy ezzel mutassa ki szeretetét? Természetesen kikerül az internetre, több ezren láthatják világszerte, és a meggondolatlan cselekedet a lány egész életére kihat. Ezt mutatta be az egyik lejátszott kisfilm, melyet nagy érdeklődéssel tekintettek meg a fiatalok.

Szintén pénteken az Iskola másként program keretén belül a Fogyatékkal élőket támogató program érzékenyítő és személységfejlesztő foglalkozást tartott a csíkszentsimoni iskolában azzal a céllal, hogy hídakat építsen  a sérüléssel élő gyermekek, felnőttek és egészséges társaik között. A gyerekek, életkori sajátosságaiknak megfelelő, alapvető információkat kaptak, és ezek mentén elindult egy párbeszéd a diákokkal, amelyben ők is megoszthatták és elmondhatták saját élményeiket a fogyatékossággal kapcsolatosan. Az érzékenyítő játékok révén a gyerekek átélhették azt, hogy a számunkra hétköznapinak tűnő feladatokat hogyan tudjuk elvégezni akkor, ha egy vagy több érzékszervünk kiesik, vagy ha mozgásunkban korlátozottak vagyunk. A foglalkozásnak azonban volt egy önismereti része is, mely az egymás iránti elfogadást kívánta erősíteni. Egymás szemébe nézni úgy igazán, kezet fogni, vagy éppen átölelni egymást – olyan fontos dolgok, s a mindennapjainkból mégis gyakran kimaradnak. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni, talán így fogalmazhatnánk: Az egymásra figyelés, a megértés, elfogadás csíráit szerettük volna elültetni a gyerekek lelkében és mi magunk is meglepődtünk a gyönyörű virágokon, amelyek nyílni kezdtek a program nyomán.

Az Iskola másként héten közel kétszáz diákhoz sikerült eljuttatnunk a programjaink által egy kis ízelítőt a Caritas szellemiségéből, és reméljük, a hozzánk ellátogatók jó élményekkel gazdagodva távoztak. A sok nevetés és a mosolygó arcok mindenesetre erre engednek következtetni.