Joó-gondolatok

Nagyheti gondolatokat osztott meg velünk több munkatársunk, köztük egy házaspár is: a gyerekprogramban szociális munkásként dolgozó Joó Ibolya és férje, az otthoni beteggondozás szociális munkása, Szilárd. A Húsvétra hangoló bővített változataként álljon itt az ő tanúságtételük.

Joó Szilárd – marosszéki szociális munkás: Talán itt az idő, hogy a harangok hangosabban szóljanak, mint máskor, talán jobb lenne még több energiát befektetni a Jézus-szeretet hirdetésébe, hiszen ez az egyetlen dolog ami fontos. Háborúk hitetlenkedések, viszályok, baráttalanságok… Jézus nem így gondolta, nem ezt várja tőlünk. Talán ha mégis a ,,harangok”  hangosabban szólnának minden helységben, akkor lenne pici remény, hogy a szívekben maradjon Jézus teste és ne a sírban.

Talán most van itt az idő, hogy ne maradjunk csendben, ne hallgassunk mert félelem gyötri az emberiség szívét, félelem van bennünk, legyünk tanítványok az emberek között, legyünk hírvivők, legyünk gyógyítok, a pálmalevelek helyett legyünk mi azok, akik lehajolunk és Jézust átengedjük magunkon, legyünk mi a szamárcsikó, és ne csak azon a nap vigyük Jézust a hatunkon, hanem minden nap, mert ha Jézust letesszük a hátunkról, akkor senki sem fog már ránk tekinteni, Jézus nélkül nem is élet az élet.

Jézus is megállt sokszor, és a maga csendjében  imádkozott, a maga csendjében megpihent,  és én is így vagyok, hogy ebben a szolgálatban meg kell állnom, kell imádkozzak és kérjek segítséget Istentől. Biztos vagyok benne, hogy Ő küldött erre a misszióra,  és amíg erőm tartja, végzem e nemes feladatot. Sok nehéz sorsú ember van, és minden egyes alkalommal az az az érzés van bennem, hogy akkor mentsünk meg még egyet, s aztán még egyet, s még egyet, s a lelkem csendje akkor talál békére, amikor minden egyes elvégzett dolog sikerrel jár. Talán ezek a sikerek után vannak azok a pillanatok, amikor meg tudok állni, figyelni, csak magamra figyelni.

Joó Ibolya – marosszéki szociális munkás: Az élő és gondolkodó ember előbb-utóbb felteszi magának a kérdést: mi az én dolgom itt a földi életben? Mit kell tennem? Mi szerint éljek? Mit kövessek? Szabad akaratunk során sok mindent megtehetünk és modern világunkban több száz lehetőség tárul elénk. Hogy melyik utat választjuk, az rajtunk múlik. A lehetőségek rengetegében könnyen elvesztődhetünk, boldogtalanná és értéktelenné válhatunk. A keresztyén hívő ember könnyebben rátalál az ,,útra”, melyre ő elhivatott, ahol önmaga lehet, ahol kiteljesedhet és hasznos tagja lehet a társadalomnak.

42 évesen és 15 év segítő szakmásként sok mindent megéltem és átéltem, és minden egyes történés, melynek részese voltam, alakított és formált, így lettem azzá aki most vagyok. Gyermekkoromban, a vallásórán tanult ének üzenete lett életvezetési igém: ,,tudom az Úrnak terve van velem”. Azóta is hiszem ezt, hogy eszköz vagyok Isten kezében, és törekszem úgy cselekedni, hogy az Istennek tetsző legyen.

Segítő szakmát azért választottam mert valamikor rajtam is segítettek és felemeltek. Ezt átélve tudom, hogy milyen elesettnek lenni, segítségre szorulni, bátorítással felállni és továbblépni. Csodálatos dolog hagyni, hogy vezessen utunkon a Teremtőnk. Megtanulni nem ragaszkodni hiú terveinkhez. Keresni mindenben a szépet, az erőt, a sötétben a fényt, a csendben a hívó szót, az apró dolgokban az örömöt.

Húsvét közeledtével kívánom mindenkinek azt, hogy hallja meg a hívást. A csendben, a befelé fordulásban, imában szól és hív minket Istenünk. Adjunk lehetőséget magunknak, hogy szóljon hozzánk, és vezessen arra az útra, melyet Ő választott nekünk!

Munkatársaink válaszai az alábbi linkeken olvashatóak:

Beharangozó >>>
Virágvasárnap >>>
Nagyhétfő >>>
Nagykedd >>>
Nagyszerda >>>
Nagycsütörtök >>>
Nagypéntek >>>
Nagyszombat >>>
Húsvét >>>