A hozzánk lehajló, bűneinket porba író Isten felemel minket!

EVANGÉLIUM Jn 8,1-11

Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.
Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”
„Senki, Uram” – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Heti gondolat – 2016. március 14-20.:

A bűnös asszonyt meg akarják kövezni azok, akik rajtakapták őt házasságtörésen. A törvény hűséges védelmezői, a vallásukat hibátlanul gyakorló ügyes fiúk, akik önáltatásban és szeretet nélkül élnek. Nemcsak szeretet nélkül, hanem annak hiányában is, hiszen akinek nagyon hiányzik a szeretet, az a vallás nevében mindenkit elpusztítana maga körül.
Amíg nem jutunk el arra a pontra, hogy tényleg igazán és őszintén sírásra fakadjunk bűneink miatt, addig nem tapasztaltuk meg Isten irgalmát. Addig bizony még felszínes a vallásosságunk és inkább hasonlítunk ezen evangéliumi rész törvénytisztelőihez, mint a bűnös asszonyhoz, akihez lehajol az Isten.
Mindig elgondolkodok a gonoszság határtalanságán. És egyre inkább érzem, hogy a gonoszság „határtalanságának” azért mégiscsak van határa: Isten irgalma. A hozzánk lehajló, bűneinket porba író Isten felemel minket!
Ebben a részben különösen érdekesnek mutatkozik a gonosz „leleményessége”, hiszen nem a bűnös asszony áll annyira az érdeklődés középpontjában, mint Jézus, hiszen őt figyelik, „lesik”, hogyan ejthetik csapdába… Ha irgalmas, akkor azzal fogják vádolni, nem tartja be a mózesi törvényeket, amelyek szerint megkövezés jár a házasságtörésért. Ha pedig betartja a mózesi törvényeket, akkor a sokat hangoztatott irgalmasságot nem gyakorolja, tehát ellentmond önmagának. Szegény farizeusok, már megint az ördög csapdájába kerültek, éspedig azért, mert nincs a szívükben elegendő szeretet – ezért a törvény görcsös megtartásába kapaszkodnak… S ma ők is esély kapnak – mi is –  esélyt kapunk újra a magunkba szállásra, a gondolkodásra. Valójában mindig kapunk időt a gondolkodásra, csak az a kérdés, hogy élünk-e vele? Sokszor tényleg kényelmesebb mindent elhinni egyből, mint valaminek gondosan, őszinte lelkiismerettel utánajárni! Jézus lehajol és ír a földre. Nem az a lényeg, hogy mit ír, hanem a bűnöshöz hajol le – és felemeli őt. Ez a nagyböjti idő lényeges üzenete!

Áldott hetet!
(Sajgó Balázs)