A legfontosabb a hit, a közösség, az egy ügyért való égés, a szent együgyűség!
EVANGÉLIUM Lk 21, 5-19
Heti gondolat november 14-20.:
„Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának… Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek… olvassuk Lukács evangélistánál.
Megfélemlítés ez? Aki csak ebben a földi országban él és ebben gondolkodik, annak mindenképp félelmetesen hangzik, amit Jézus valójában egyáltalán nem annak szán. Jézus nem „írja le” a külső fontosságát, csak rá akar ébreszteni a belső fontosságára! A külső és belső együtt mutat rá arra, hogy idő és örökkévalóság átjárják egymást. Az idő egymásutániságában meg-megmutatkozik az Örökkévaló, ha figyelünk rá. Csendes elmélyüléseinkben ráérezhetünk erre. És ha valamit megtapasztalunk, tovább adjuk azoknak, akik még nem részesültek hasonló megtapasztalásban…
Máskor meg nekünk van szükségünk „erősítésre” másoktól, amikor túlságosan „elhallgat bennünk” az Örökkévaló Szó… Ekkor kell „kimozdulni” és engedni, hogy a közösség hite „hasson ránk”!
Isten Országa ugyanakkor nem korlátozható csupán templomokra. Sokszor gyönyörködhettünk már templomok szépségein – és ez nagyon jó! Gond akkor van, ha annyira a templomra figyelünk, hogy közben nem nézünk egymásra… Nem szabad elfelednünk, hogy Jézus azoknak beszél a templom pusztulásáról, akik csak az épületet látják, és nem azt, AKI BENNE LAKIK. Ahogy azt sem szabad elfelednünk, hogy az a templom negyvenhat esztendeig épült, mégis Kr. u. 70-ben Titus seregei lerombolták. S akik annyira védték a templomot, annyira támadták az Isten-embert. Őt, aki arra figyelmeztet, hogy minden test templom, a Szentlélek temploma!
Jézus tehát erre figyelmeztet ma bennünket. Fontos a templom, mert ott lakik az Isten. De nemcsak. Hanem bennünk is lakhat, ha befogadjuk szívünkbe. Ez pedig nem működik közösségi élet nélkül! Nem elég pártba vagy szervezetbe tömörülni, mert az csak emberi érdekek kiszolgálója. Kell lennie olyan helynek is, ahol együtt imádkozunk, együtt figyelünk lelkünkre, hogy ne aludjék ki a hit tüze. Így válunk közösséggé…
Üldözések mindig voltak, vannak és lesznek. Háborúk, földrengések, éhínség, katasztrófák mindig voltak és lesznek. De Jézus azt mondja: ez még nem a vég! Ezek csak az előjelek, amelyek óva intenek, hogy a legfontosabb a hit, a közösség, az egy ügyért való égés, a szent együgyűség!
A világ akkor van veszélyben, ha engedjük, hogy kialudjék belőlünk a hit. Minden más elmúlik, a szeretet örök. Higgyünk benne.
(Sajgó Balázs)