Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet!

EVANGÉLIUM Lk 12, 49

Heti gondolat 2016. augusztus 15-21.:

Egy idős ember életének nagy részét azon a szigeten élte le, amelyet a világ egyik legszebb területének tartanak. Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá: – Biztosan gyönyörű lehetett annyi éven át azon a szigeten élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak!

Az öregember eltűnődött kicsit, majd ezt mondta: Az igazat megvallva, ha tudtam volna, hogy ennyire híres, jobban megnéztem volna. (Anthony de Melo SJ)

Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon” – jelenti be Jézus vágyát és küldetését.

Jézus azt a tüzet hozza, amelyik éget, világít, melegít, lángol, tisztít, vezet

A tűz tehát először is: bennünk van, és nyugtalanítóan éget, még akkor is, ha nem tudatosítjuk! Bennünk van az Isten, Benne élünk, mozgunk és vagyunk és ez annyira természetesnek tűnik, mint a halnak a vízben. Aztán, amikor a halat kiveszik a vízből, mi történik? Tudjuk. smiley Amikor a halálban Isten is kivesz minket a földi életből, áttesz a másik tenyerébe, s akkor döbbenünk rá, hogy valójában addig is körülvett minket az Ő szeretete, az Ő tüze, csak annyira felnőttünk, hogy lelkesedésünk elveszett.

Mert másodszor ezt is jelenti a tűz, hogy éltet. Mindannyiunk lelke mélyén ott szendereg az a kis parázs, s annyi mindent elkövetünk életünk folyamán, hogy nehogy lángra lobbanjon. A virág, a madár és a gyermek tud még erről az isteni létről, az Istennek bennünk való létéről, mert egyszerűen úgy tud örülni, hogy meg sem tudja és nem is akarja megmagyarázni… Amikor már kezdjük magyarázni, akkor kiléptünk a jelenből és az örömből.

Harmadszor: amikor a tűzzel élünk, akkor nemcsak éltet, hanem vezet is. Isten jelenléte vezette a népet a tűzoszlopban. Világított az éjszakában és tudták, merre kell menni… Amikor kicsit (vagy nagyon) félünk, jó tudni, hogy Rábízhatjuk magunkat a Szentlélek vezetésére, s akkor nem tévedhetünk el. Az Ő tüze vezet, világít.

Negyedszer: amikor a tűzzel élünk, akkor nemcsak éltet és vezet, hanem meg is tisztít. Amikor Jézus azt mondja, hogy lángra lobbantja ezt a tüzet, akkor ez a küzdelem bennünk zajlik. A bennünk lévő rossz kiégetése, hogy kiformálódjék a krisztusi ember, akiben Isten meglátja önmagát. ( Mal 3,1–4.) Azt olvastam, hogy valaki szerette volna jobban megérteni Malakiás prófétának ezt a jövendölését: (…) a Seregek Ura (…) leül, mint az ezüstolvasztó és tisztítómester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Hogy megértse a próféta jövendölését, felkeresett egy ezüstművest, hogy megnézhesse, hogyan tisztítja az ezüstöt. Az ötvös fogott egy darab ezüstrudacskát, a tűz fölé emelte és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben elmagyarázta: ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, oda, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle. A kérdező nézte az ötvöst és elgondolkodott, Isten is ilyen forró helyre tesz néha minket. Megkérdezte hát a férfit, igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes időtartama alatt. Az ötvös igennel válaszolt és elmagyarázta: nemcsak ott kell ülnie és tartania az ezüstöt, de a szemét sem veheti le róla, mert ha az ezüst a kelleténél akár egy perccel is tovább marad a lángok között – megsemmisül. Az illető rövid ideig hallgatott, majd megkérdezte: honnan tudja, mikor tiszta teljesen az ezüst? Az ötvös mosolyogva válaszolt: ez nagyon egyszerű: amikor meglátom magamat benne. Emberünk hazament és papírra vetette: „Isten addig égeti, tisztítja az ezüstöt, a teremtett emberi lelket, mígnem egyszer csak az olvadt fém színe hirtelen ki nem tisztul, és Isten – akár egy vakító fényes tükörben – a lélek színében meglátja isteni saját magát. Akkor a lélek már készen van, megtérhet alkotójához. És ekkor az isteni ötvös leteszi kezéből, de szívére öleli a hozzá megtérő embert.”

Ötödször: Ez a tűz ugyanakkor melegít is. Aki Istent életébe beengedi, vagyis inkább felengedi lelke mélyéről, egész biztos, hogy jó annak közelébe lenni, jó azzal az emberrel lenni. Biztos, hogy vannak az ilyen embernek is hibái, de még ő sincs kész, csak folyamatban van – Isten felé. És Isten felé, a legjobban csak Vele lehet haladni. smiley Az örök élet felé, ami már itt és ma elkezdődhet.

Ha bennünk ég a tűz, minden a helyére kerül. Legyünk türelemmel és Nagy László szavaival kívánom magunknak: Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet!

Áldott hetet!

(Sajgó Balázs)