Amikor beismerjük gyengeségeinket, akkor kezdünk hinni végre!

Egy idős házaspár Finnország egyik falujában többször beszélt Jézus szeretetéről. Ez egyeseket bosszantott is olyannyira, hogy páran a fiatalabb legények közül kitervelték azt, hogy majd ők megpróbálják ennek az idős házaspárnak a hitét!

Eltervezték, hogy egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket, és az öreg bácsi ezt hajnalban észrevette. Beszólt a feleségének, hogy hozd ki a kolbászt, a sonkát, a kenyeret meg az uborkát, mert nagy munkában vannak ezek a fiúk. Biztos megéheznek reggelre. És megterítettek ott nekik, aztán kiszólt, hogy gyertek be, mert látom, hogy sokat dolgoztatok eddig is, egyetek egy kicsit, akkor jobban bírjátok a munkát.

Azok ott összekacsintottak, hogy nahát, ezek az öregek milyen aranyosak, még enni is lehet, menjünk csak be. Leültek az asztalhoz, és akkor a bácsi elkezdett imádkozni. Szokásos asztali áldást, és elkezdett imádkozni külön-külön minden fiúért, hogy ismerjék meg Jézus Krisztust, mert nagy szükségük van rá. Nehezen ment le nekik a kolbász meg a sonka. Aztán szépen csöndben fölálltak, és visszarakták a cserepeket.

Én tudom, hogy nem kell olyan naivnak lennünk, hogy ez mindig így megy. Van, amikor leszedik, és nem rakják vissza, sőt el is viszik a cserepet. És hiába a sonka és kolbász, az sem hat, mert a világ farkastörvények mentén rendezkedik be. Időnként azért olyan is van, hogy megbánják, hogy megértik, hogy visszarakják, hogy elszégyellik magukat, és esetleg rá is kérdeznek, hogy honnan az erő és a józanság?

Ez a két idős ember tudott bárány lenni egy farkastörvényű világban. Egyszerűen azért, mert valamikor találkoztak az Isten Bárányával, s NEKI ELHITTÉK, hogy bármi is történjék, akkor sem hagyja magukra. Ez nem egy naiv hit, mert benne volt a pakliban az is, hogy tényleg leszedik a cserepeket, s ott maradnak egy beázó házzal! Ez nem naiv hit, hanem gyermeki hit, amely törékeny, és gyenge ugyan – de van, és elég ahhoz, hogy hegyeket mozgasson.

A felnőtt hit azt mondja: hiszek Istenben én a MAGAM MÓDJÁN, de azért én rendezem be az életemet. „Önálló hit” ez, amelyik hisz önmagában, de érdekes módon az első igazán nagy krízist már nem állja ki! Miért? Azért, mert a hitet nem mi produkáljuk, nem mi termeljük, hanem Isten növeli bennünk. Együttműködéssel történik! Ezért elég a gyermek hite, aki nem tudja ugyan bizonyítani Isten létét, nem is okoskodik sokat róla, csak egyszerűen tudja, hogy van! Ez a fajta „felnőtt hit” csak összetákolt hit!

Bizonyított tény, hogy az első hét évben nemcsak nagy képességünk van rengeteg nyelvet megtanulni könnyedén, hanem „automatikusan” hiszünk.  A hit „képessége” is bennünk van! A tudat, hogy többek vagyunk magunknál – és nem érezzük magunkat egyedül annyira, mint oly sokszor felnőtt korban, amikor elhitetjük magunkkal, hogy hiszünk!

A hit bennünk van. Bennünk van a szunnyadó erő. Amikor Jézus csodát tesz, ezt a szunnyadó erőt ébreszti fel. Igaz az, hogy minden a fejben dől el, de ez csak részigazság, ugyanis eljön életünkben az a pillanat, amikor nem vagyunk képesek fölkelni a magunk erejéből,  átvészelni a bajt egyedül,  szükségünk van az isteni hatalomra!  Ekkor kell kérnünk: uram, növeld bennünk a hitet, mert egyedül nem megy. Amikor beismerjük gyengeségeinket, akkor kezdünk hinni végre!

Növeld bennünk a hitet, Uram – a jövő héten is!  Szép hetet!

(Sajgó Balázs)