ARATNÁNK MÁR TAVASSZAL, de Isten ideje más!
Evangélium Lk 18,1-8.
Heti gondolat október 17-25.:
A szentírási szövegrész két dologra irányítja figyelmünket:
Első gondolat: Mit jelent az, hogy szüntelenül imádkozni, és nem belefáradni? Talán azt, hogy valaki non-stop beszél Istennel? Lehetséges ez? Egy pár óráig igen, (ki lehet próbálni! 
), de nem ez a lényeg. A szüntelen imádság sokkal több annál, hogy mi elmondjuk dolgainkat Istennek. Persze, ez is fontos egy ideig (és ez csak nekünk fontos, Ő már tudja! ), de ez csak bevezetés az imádság mélyebb rétegébe, ahol a CSEND VÁR BENNÜNKET. Az állandó imádság részünkről az, hogy mi odatesszük magunkat és Jálics Ferenc atya szavaival „kinyitjuk antennáinkat” és arra figyelünk, ami van! (Vele kapcsolatban érdemes megtekinteni: https://www.youtube.com/watch?v=L4pOGzvdlE8 és megjön az étvágyad a meditációra, nem kell akkor semmilyen más praktika! )
Ha mi odatesszük magunkat, akkor következik az Isten része! A következő történet segít ennek megértésében: Egy hegedűművész hangversenyt adott. A terem zsúfolásig megtelt. A művész felvette hegedűjét és olyan remekül játszott, hogy az egészen elragadta a hallgatóságot. Egyszerre csak mindenki nagy meglepetésére földhöz vágta és darabokra törte a hangszert. Ez egy olcsó értéktelen hangszer volt – mondta a művész. Azt szerettem volna önöknek bemutatni, hogy nem annyira a hangszer a fontos, hanem az, aki a hangszeren játszik. A hegedű csak akkor éri el rendeltetését, ha a Hegedűs játszik rajta! Folyamatosan!
Az állhatatos ima lényege az, amikor Isten kezd el beszélni bennünk, nekünk és velünk. Ha nem az Ő hangját hallgatjuk, akkor könnyen megtörténik az, hogy saját hangunkat fogjuk középpontba helyezni és akkor saját magunknak leszünk az istene!
Aztán a csendben végzett ima, az Istennel való csendes együttlét szükségszerűen a közösség felé vezet! A KETTŐ EGYMÁST KIEGÉSZÍTI KÖLCSÖNÖSEN! Ha nem ez történik, akkor könnyen önmagunkba fordulunk!
Második gondolat: A közösségben másokkal találkozunk, és ezzel érintjük is a szentírási szövegrész második témáját, amikor Istent idő előtt segítségük hívnánk, hogy minket igazoljon és igazságot szolgáltasson! Hányszor van úgy, hogy amit régebb igaznak véltünk, ma már nem tartjuk annak? Hány és hány embert könnyelműen megítéltünk és elítéltünk, mert nem úgy viselkedtek, ahogy mi jónak láttuk, és ma már elfogadjuk őket, mert rádöbbentünk, hogy mi láttuk rosszul őket. ARATNÁNK MÁR TAVASSZAL, de Isten ideje más!
Állhatatos imára van szükség, hogy megértsük, nem nekünk kell igazságot tenni! Az Ima lélegzet-vétel. Az Isten bennünk „szuszog”, és mi benne élünk, mozgunk és vagyunk! Ha nem Benne vagyunk, nem is élünk igazán! Ahogy Szent Pál apostol fogalmazza a rómaiakhoz írt levelében, hogy maga a Szentlélek sóhajtozik bennünk, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni! Ezért kell mindig Őrá hangolódni, ebben a lehangolt világban. Ha Őrá, az Alapdallamra hangolódunk, jobb lesz a hangulat, s ez másra is átragad!
Jó hangolódást!
(Sajgó Balázs)