Az égiekre irányuljon figyelmetek!

Heti gondolat 2016. augusztus 1-7.: 

Szent Pál a szentleckében kihangsúlyozza: Az égiekre irányuljon figyelmetek! Ez nem azt jelenti, hogy gyökértelenül élünk, sőt – egészen a földbe kapaszkodva, két lábbal a földön kell állnunk, de AZ ÉG FELÉ NÉZVE. Ha az ÉGRE nézünk, ráérzünk a helyes élet titkára: a fa is a földben gyökerezik, de FELFELÉ növekszik. Az ember is akkor tud igazán növekedni, ha felfelé él, ha az ÉGRE néz. A felfelé élés feltétele, hogy egyszerre befelé és kifelé is képes figyelni. Észrevesszük ebből a kijelentésből, hogy a TERMÉSZET is tanít. A fa élete is a szeretet parancsára utal: szeresd Istent – FELFELÉ növekedj, szeresd felebarátodat – KIFELÉ élj, mint önmagadat – BEFELÉ figyelj. A három összefügg, egyik nincs a másik nélkül, ez a növekedés feltétele.

Így is, úgy is elfogyunk. smiley Ezt látjuk a természetben is, tehát ehhez még csak nem is kell kifejezetten Istenben hinni. Ha valaki nem keresi Istent a közösségben, akkor a természet tanítja őt. (Mikor valaki sokat hangoztatja, hogy elég neki a természetben az Isten, akkor igaza van, de csak részben. Ha egyedül sokat vagyunk természetben, az szép és jó. Biztos, hogy Isten ott is ott van. De ha csak ezt az utat követjük, hajlamosak leszünk el-lenni a „természet-istenünkkel” és ismét csapdába kerülünk, hiszen ha nem osztjuk meg tapasztalatainkat másokkal, saját Istent teremtünk – és ez csapda, hiszen Isten a közösség által is üzen, nemcsak egyéni megvilágosodásokon keresztül!

Ha FELFELÉ élünk, nem élhetünk önmagunknak, MÁSOKRA is kell figyelnünk. De ez nem megy másképp, csak úgy, ha van bátorságunk fokozatosan elveszíteni önmagunkat. Ha önmagunkat adjuk és önmagunkból adunk. Ennek tudatosítása a boldogság feltétele.

Az idősek közül sokan azért tapasztaltabbak, mert megértették már, hogy az idősödés elkerülhetetlen, ezért bölcsen és mosolyogva másokért élnek. Igazából kétféle idős van: aki ezt megértette és érti, hogy az élet ajándék, minden nap ajándék, és ajándéknak kell lennie neki is. A másik nem az ajándék-létet éli, hanem kuporgat, ahogy az evangélium esztelen embere: gyűjt és gyűjt és gyűjt. A halmozás élvezete, amelynek gyökere a kapzsi önzés. Maga körül forog, és közben nem figyel lelkére. Élvezni a halmazokat és halmozni az élvezeteket – nem ugyanaz. smiley

Viktor Frankl, az egyik legnagyobb lélekbúvár írja, hogy a modern ember egyik tragédiája, hogy csak külső dolgokkal építi és támogatja életét. Abba pusztul bele szinte természetellenesen korai halállal, hogy mindenáron mindent meg akar szerezni, mert csak akkor érzi teljes értékű embernek magát, ha minden státusz-szimbóluma megvan. Találóan fejezi ki ezt, amikor így fogalmaz: sok embert az autója, mielőtt megvenné, már elüti. Nem az országúton tiporja el, hanem abban a görcsös erőlködésben, hogy legyen és minden évben szebb legyen és új legyen. Évenként cseréli, mindig nagyobbra, drágábbra és még meg sem vette, már belehal. Frankl azzal sumázza könyvének egyik részét, hogy a modern embernek az a baja, hogy mindene van és végül semmije nincs. Noha van már úszómedencéje meg teniszpályája, meg minden, amit csak akar, de a nagy semmi benne lakik. Lelke mélyén – s ez a tragédia – együtt él a semmivel, a nullával, ezért rezignált, cinikus, és ezért nincs életének értelme.

Éljünk együtt lelkünkkel és testünkkel. Ez a teljes élet. Nehéz, de nem lehetetlen! smiley

(Sajgó Balázs)